Bolond Miska, 1871 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1871-09-17 / 38. szám
Szemét-enquéte. — Történeti epizód hazánk közegészségügyi életéből. — Előszó. Az újpesti szeszfinomítógyár környékén évek óta irtóztató bűzt terjesztő és roppant mennyiségű szeméttömegek halmozódtak fel. A fenyegető kolerajárványra való tekintetből a város közegészségi küldöttséget küldött oda a tényállás megvizsgálása végett. Hogy mit végezett ott e küldöttség, a következőkből kitűnik : Az utazás. A KÜLDÖTTSÉG. — (A váczi út végére érvén.) Piha! ELSŐ TAG. — Mily szörnyű bűz! Hát Uj-Pesttől egész idáig elérzik ? MÁSODIK TAG. (Első taghoz.) Kolléga, az istenért, mi baja? Hiszen az orrlyukai ég felé néznek, és nem föld felé, amint illik. ELSŐ TAG. (Sóhajtva). — Tudom, tudom, de hát ez a bűz úgy csavarja az orromat, hogy már egészen megfordította. (Orrát akarja fújni, minek eszközlése végett, persze, fejére kell állnia). HARMADIK TAG. — Minél közelebb érünk Uj-Pesthez, annál kevésbé lehet kiállni a bűzt. Jobb volna tán be se dugni orrunkat Uj-Pest városába, hanem... NEGYEDIK TAG. — Ha nem Uj-Pest városával dugni be orrunkat, ugye ? ELSŐ TAG. — Hah! egy szerencsés ötlet. (Kiveszi a gyapotot, melylyel füle a csuz ellen be volt dugva s orrába tömi). Hisz a fülemmel úgy sem szagolhatok. (Irigy fölkiáltások a küldöttség kebelében). A gyár környékén. IGAZGATÓ. — Ah! szemetet keresnek az urak? S miért épen itt, a hol szemétnek nyoma sincsen ? MIND. — Nincs-e ? (Körülnézve.) Hát ezek a dombok, halmok, magaslatok és fensíkok nem szemétből állanak? IGAZGATÓ. (Megsértődve). — De uraim, hova gondolnak! Hisz ez nem szemét, ez... trágya,... belföldi guano... MIND. — ,Hm! IGAZGATÓ. — Méltóztatott már hallani a guano hasznáról és becséről ? Lám, ez itt a legnagyszerűbb guanó-telep egész hazánkban. Mily roppant haszna van ennek a földmivelésre nézve! Ezt az uraknak be kell ismerniök, ha a közgazdaság általánosan elfogadott tanaival ellenkezésbe nem akarnak jőni. MIND. — Hm! hm! Igaza van. A guano igen értékes, s a trágya igen hasznos. IGAZGATÓ. — S ime, ahelyett, hogy örülnének, miszerint hazánk, sőt fővárosunk legközelebbi környezete ily gazdag e megbecsülhetlen kincsben, még meg akarnák azt semmisíteni? MIND. — Igaza van, igaza van! ELSŐ TAG. — De kérem, mindazonáltal e kincs sokkal nagyobb bűzt terjeszt, semmint hogy ily járványos időben... IGAZGATÓ. — Bocsánat, uram, a trágya szaga az értelmes földmivelő orrának igen kedves. Magyarország pedig kiválóan földmivelő ország; nem igaz ? MIND. — Igaz! IGAZGATÓ. — Nos, ilyen földmivelő országban pedig az éltető, mindenható trágya szagát bűznek nevezni illat helyett, s megvallom, oly ferdeség, mely csak hazánk vitális érdekeinek tökéletes félreértéséből származhatik. És fölöttébb csodálom, hogy ily avatatlan férfiakra bizza a város épen ezen érdekviszonyok megítélését. MIND. Elpirulnak). — Ezer bocsánat, de a kolera... IGAZGATÓ (Kaczagva). — Hahaha! A kolera! Hiszen a kolera anyagja nem is fejlődhetik ki azon légben, mely ezen illattal van eltelve E kigőzölgések egészségessé teszik a levegőt. Vagy soha sem hallották még, mily egészséges minden mellbetegség ellen a tehén-istállóban való tartózkodás ? A mellbetegnek pedig kétségkívül tiszta levegő kell. Ha tehát neki a tehén-istálló levegője tiszta, mennyivel tisztább szükségképen a mi levegőnk, melynek minősége a tehén-istállóénak potenczírozása gyanánt tekinthető. Úgy hiszem, ez világos. ELSŐ TAG. — Igen, de itt még más anyagok is vannak például moslék ... IGAZGATÓ. — Bocsássanak meg, uraim, de a moslék, mint tudjuk, a disznónak igen egészséges. MÁSODIK TAG. — A disznónak igen, de az ember nem disznó! IGAZGATÓ. — Pardon, uram; elismert tény, hogy az ember igen is az, mégpedig legnagyobb a föld kerekségén. Hogyan árthatna tehát neki a moslék kigőzölgése ? ELSŐ TAG. (A többiekhez). Nos, kollégák, mit szólanak ezen argumentumokra ? MÁSODIK TAG. (Fontos képpel). — Mindenesetre nyomós érvek. Én úgy hiszem, hogy ezekről referálnunk kell az egészségügyi tanácsnak. MIND. — Igen, igen, referálnunk kell. Jerünk referálni! (El). Jelentése a küldöttségnek. „..........mindezekből világosan következik, hogy az újpesti szeszfinomító gyár szemétjének kigőzölgéseit a közegészségre nézve sem földmivelési, sem a disznói, sem másféle szempontból ártalmasnak nem nevezhetni, miért is ama szeméttömegek eltávolítására semmiféle ok nem forog fenn, stb. stb. A magistratus üléséből. .. — A küldöttség e jelentéséből tehát azt látjuk, hogy ama szemét nem egészségtelen, tehát annak eltakarítása nem is szükséges. B. — Bocsánat, de épen azért szükséges. (Helyeslés). A. — No, ezt az okoskodást nem értem. B. — Igen sajnálom, de nem tehetek róla. A dolog így áll: testületünk mindeddig követni szokott szent elvei szerint az egészségtelen dolgokat szoktuk meghagyni az utczákon, s az egészségeseket eltakarítani. (Helyeslés). E praxis mellett lett Pest város nagy, gazdag, virágzó, népes és hatalmas. Miután pedig e praxis ily sikeresnek bizonyult, csak nem cserélhetjük fel most egyszerre az ellenkezővel! (Általános helyeslés). Minthogy tehát a kérdéses szeméttömegek nem egészségtelenek, kötelességünk azok mielőbbi eltakarittatását minden törvényes eszközökkel sürgetni és foganatosítani. (Helyeslés). Az aradi vándorgyűlésről — Saját tudósítónktól. — Az „egri szép napok“ élénk emlékezete ösztönzött Ártándi komával együtt, hogy Arad vándorgyűlését, hol Ménes, Gyorok, Magyarát s több istenáldott s búvárkodásra termett drága emlékfürtökkel gazdagon eltelt vidéket buvárolhatunk át, — valamiképen el ne szalaszszuk. Egy nappal kéjvonatoztunk Aradra — a többiek előtt. Velünk utazott ismeretes hazafi, családapa, egészségügyi tanácsos, néhai előtánczos, különben doktor is — Grossius, kinek Grefe, Oppolizer, Hyrtl stb. stb. a kisujjában egyesülnek s már előre örvendettünk a gyűlés sikerének, hol ily férfiak méltónak tartják megjelenni; azonban, a tudomány bajnokainak méltó sajnálatára, hazánk nagy fia — mint később kisült — csak azért utazott föl s alá Pest és Arad között, hogy a gyűlésre indulókat útjukban visszafordulásra intse; miután,úgymond, aki Aradra megy, az épen nem szakférfi, ime, ő sem megy ! így történt, hogy Aradra csak mintegy hatszázan értünk , a többi ötvennyolczezeret sikerült neki Aradtól elhódítani. Oh ! bár csak hamarább szólt volna nekünk is! Különben Arad frakkereinek, hordárainak s lóvonata vaskocsijainak szine-java várt ránk az indóháznál s komával együtt K. úrhoz szállásoltatánk, kinek — mint hallottuk — pótlás borát a megyénél rabvallatóul használják. Igen érdekes fölfedezés, kezdtük tisztelettel emlegetni a nagy Grószot. Vasárnap este ismerkedtünk a kaszinóban, én a komával, a többi is kiki a maga párjával. Az ismerkedésnek az udvar fái alatt kellett volna történni, de ott hideg volt, benn pedig azért nem ismerkedhettünk, mert nagyon meleg volt. Lett volna itt üdvözlő beszéd is, amint mondják, de kívül a szónok szájába fagyott, belki pedig szájából kiolvadt a jó szó! Érdekes ismeretség nélkül azonban el nem múlt az est, valami igen nevezetes Ménesi és Magyaráti kapacitásokkal, kiknek társaságában valódi élvezettel töltöttük időnket. Másnap valami jeles vitézi játék rendeztetett a színházban reggeli kilencz órakor. A páholyokban ott láttuk az egész város szinét-javát ; a földszinten soha díszesebb közönség helyet nem foglalt s a színpadról Poór Imre halotti beszédet mondott. Engem az egész dolog csak annyiban érdekelt, hogy az utolsó tudományos fölolvasás után, melyet egy aradi orvos tartott Dalmátia történelméből, mely országról köztudomás szerint — semmit sem tudtunk volna e fölolvasás nélkül; a tegnapi ismerkedés folytatásául fényes 3 frtos bankett következett a kaszinó udvarán. Fényesen sikerült átéheznem a rémítő ebédet, melynél a pesti „ Komló“-ban 50 frtért sem lehet jobbat kapni. Különben, „finis boronát pokulos“, Ende gut, alles gut, az arad-hegyaljai birtokosok jóvoltából s a kábai aszszony mindent megdöntő logikája szerint olyan 1838-diki, 1817-diki, meg 1848-dikival boronáltuk el a dolgunkat melyben, hiba nem maradt. Este tánczoltunk a kiserdőben, s itt Montedegói Albert Ferencz nevezetes csillagászunk fejét annyira összezavarta a „páros csillagrendszer“ gazdag horizontja, hogy jövőre aligha szerkeszt százesztendős kalendáriumot. A következő napokon a „szakosztályok“ üléseztek, melyek közt van társadalmi, orvosi, geológiai és metereológiai szakosztály ; miután azonban eddig még borológiai szakosztály nincs szervezve, nagy sajnálatomra ez ülésekben térhiány miatt részt nem vehettem. E káros mulasztást mindenesetre pótolni kellene, az idén a sajtó is általában e nézetnek adott kifejezést. Csütörtökön kirándultunk Lippára, s e kirándulás örökké feledhetlen marad előttem. Már az aradi állomás elhagyása után messziről bájosan integetett felénk Aradhegyalja. Ez istentől megáldott táj áldott legyen az emberektől is ! Mondják, hogy Gyorok fölött van azon nevezetes Avarad hegye, hol Noé bárkája megállóit, s maga Gyorok azon hegy, hol Noé az áldott vesszőt ültette. Innét úgy elhatalmasodott e democratikus nagyhatalom, hogy az egész beláthatlan vidék a messze Magyaráttól — keresztül Ménesen, egész a radnai barátok szőlőhegyéig tele van vele — a hegyoldal.