Bolond Miska, 1871 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1871-09-17 / 38. szám

Szemét-enquéte. — Történeti epizód hazánk közegészségügyi életéből. — Előszó. Az új­pesti szeszfinom­ítógyár környékén évek óta irtóztató bűzt ter­jesztő és roppant mennyisé­gű­ szeméttömegek halmozódtak fel. A fenyegető kolerajárványra való tekintetből a város közegészségi küldöttséget küldött­­ oda a tényállás megvizsgálása végett. Hogy mit végezett ott e küldöttség, a következőkből kitűnik : Az utazás. A KÜLDÖTTSÉG. — (A váczi­ út végére érvén.) Piha! ELSŐ TAG. —­ Mily szörnyű bűz! Hát Uj-Pesttől egész idáig elérzik ? MÁSODIK TAG. (Első taghoz.) Kolléga, az istenért, mi baja? Hiszen az orrlyukai ég felé néznek, és nem föld felé, a­mint illik. ELSŐ TAG. (Sóhajtva). — Tudom, tudom, de hát ez a bűz úgy csavarja az orromat, hogy már egészen megfordította. (Orrát akarja fújni, minek eszközlése végett, persze, fejére kell állnia). HARMADIK TAG. — Minél közelebb érünk Uj-Pesthez, annál kevésbé lehet kiállni a bűzt. Jobb volna tán be se dugni orrunkat Uj-Pest városába, hanem... NEGYEDIK TAG. — Ha nem Uj-Pest városával dugni be orrunkat, ugy­e ? ELSŐ TAG. — Hah! egy szerencsés ötlet. (Kiveszi a gyapotot, melylyel füle a csuz ellen be volt dugva s orrába tömi). Hisz a fülemmel úgy sem szagolhatok. (Irigy fölkiáltások a küldöttség kebelében). A gyár környékén. IGAZGATÓ. — Ah! szemetet keresnek az urak? S miért épen itt, a hol szemétnek nyoma sincsen ? MIND. — Nincs-e ? (Körülnézve.) Hát ezek a dombok, halmok, magaslatok és fensíkok nem szemétből állanak? IGAZGATÓ. (Megsértődve). — De uraim, hova gondolnak! Hisz ez nem szemét, ez... trágya,... belföldi guano... MIND. — ,Hm! IGAZGATÓ. — Méltóztatott már hallani a guano hasznáról és becséről ? Lám, ez itt a legnagyszerűbb guanó-telep egész hazánk­ban. Mily roppant haszna van ennek a földmivelésre nézve! Ezt az uraknak be kell ismerniök, ha a közgazdaság általánosan el­fogadott tanaival ellenkezésbe nem akarnak jőni. MIND. — Hm! hm! Igaza van. A guano igen értékes, s a trágya igen hasznos. IGAZGATÓ. — S ime, a­helyett, hogy örülnének, miszerint hazánk, sőt fővárosunk legközelebbi környezete ily gazdag e meg­­becsülhetlen kincsben, még meg akarnák azt semmisíteni? MIND. — Igaza van, igaza van! ELSŐ TAG. — De kérem, mindazonáltal e kincs sokkal nagyobb bűzt terjeszt, semmint hogy ily járványos időben... IGAZGATÓ. — Bocsánat, uram, a trágya szaga az értelmes földmivelő orrának igen kedves. Magyarország pedig kiválóan föld­­mivelő ország; nem igaz ? MIND. — Igaz! IGAZGATÓ. — Nos, ilyen földmivelő országban pedig az éltető, mindenható trágya szagát bűznek nevezni illat helyett, s megvallom, oly ferdeség, mely csak hazánk vitális érdekeinek tökéletes félreértéséből származhatik. És fölöttébb csodálom, hogy ily avatatlan férfiakra bizza a város épen ezen érdekviszonyok megítélését. MIND.­­ Elpirulnak). — Ezer bocsánat, de a kolera... IGAZGATÓ (Kaczagva). — Hahaha! A kolera! Hiszen a kolera anyagja nem is fejlődhetik ki azon légben, mely ezen illat­tal van eltelve E kigőzölgések egészségessé teszik a levegőt. Vagy soha sem hallották még, mily egészséges minden mellbetegség ellen a tehén-istállóban való tartózkodás ? A mellbetegnek pedig kétségkívül tiszta levegő kell. Ha tehát neki a tehén-istálló leve­gője tiszta, mennyivel tisztább szükségképen a mi levegőnk, mely­nek minősége a tehén-istállóénak potenczírozása gyanánt tekinthető. Úgy hiszem, ez világos. ELSŐ TAG. — Igen, de itt még más anyagok is vannak például moslék ... IGAZGATÓ. — Bocsássanak meg, uraim, de a moslék, mint tudjuk, a disznónak igen egészséges. MÁSODIK TAG. — A disznónak igen, de az ember nem disznó!­ IGAZGATÓ. — Pardon, uram; elismert tény, hogy az ember igen is az, még­pedig legnagyobb a föld kerekségén. Hogyan árt­hatna tehát neki a moslék kigőzölgése ? ELSŐ TAG. (A többiekhez). Nos, kollégák, mit­ szólanak ezen argumentumokra ? MÁSODIK TAG. (Fontos képpel). — Mindenesetre nyomós ér­vek. Én úgy hiszem, hogy ezekről referálnunk kell az egészség­­ügyi tanácsnak. MIND. — Igen, igen, referálnunk kell. Jerünk referálni! (El). Jelentése a küldöttségnek. „..........mindezekből világosan következik, hogy az új­pesti szeszfinomító gyár szemétjének kigőzölgéseit a közegészségre nézve sem földmivelési, sem a disznói, sem másféle szempontból ártal­masnak nem nevezhetni, miért is ama szeméttömegek eltávolítására semmiféle ok nem forog fenn,­ stb. stb. A magistratus üléséből. .. — A küldöttség e jelentéséből tehát azt látjuk, hogy ama szemét nem egészségtelen, tehát annak eltakarítása nem is szük­séges. B. — Bocsánat, de épen azért szükséges. (Helyeslés). A. — No, ezt az okoskodást nem értem. B. — Igen sajnálom, de nem tehetek róla. A dolog így áll: testületünk mindeddig követni szokott szent elvei szerint az egész­ségtelen dolgokat szoktuk meghagyni az utczákon­, s az egészsége­seket eltakarítani. (Helyeslés). E praxis mellett lett Pest város nagy, gazdag, virágzó, népes és hatalmas. Miután pedig e praxis ily si­keresnek bizonyult, csak nem cserélhetjük fel most egyszerre az ellenkezővel! (Általános helyeslés). Minthogy tehát a kérdéses sze­méttömegek nem egészségtelenek, kötelességünk azok mielőbbi el­­takarittatását minden törvényes eszközökkel sürgetni és foganatosí­tani. (Helyeslés). Az aradi vándorgyűlésről — Saját tudósítónktól. — Az „egri szép napok“ élénk emlékezete ösztönzött Ártándi komával együtt, hogy Arad vándorgyűlését, hol Ménes, Gyorok, Magyarát s több istenál­dott s búvárkodásra termett drága emlékfürtökkel gazdagon eltelt vidéket buvárolhatunk át, — valamiképen el ne szalaszszuk. Egy nappal kéjvona­toztunk Aradra — a többiek előtt. Velünk utazott ismeretes hazafi, családapa, egészségügyi tanácsos, néhai előtánczos, különben doktor is — Grossius, kinek Grefe, Oppolizer, Hyrtl stb. stb. a kisujjában egyesülnek s már előre örvendettünk a gyűlés sikerének, hol ily férfiak méltónak tartják megjelenni; azonban, a tudomány bajnokainak méltó sajnálatára, hazánk nagy fia — mint később kisült — csak azért utazott föl s alá Pest és Arad között, hogy a gyű­lésre indulókat útjukban visszafordulásra intse; miután,úgymond, aki Aradra megy, az épen nem szakférfi, ime, ő sem megy ! így történt, hogy Aradra csak mintegy hatszázan értünk , a többi ötvennyolczezeret sikerült neki Aradtól elhódítani. Oh ! bár csak ha­marább szólt volna nekünk is! Különben Arad frakkereinek, hordárainak s lóvonata vaskocsijainak szine-java várt ránk az indóháznál s komával együtt K. úrhoz szállásolta­­tánk, kinek — mint hallottuk — pótlás borát a megyénél rabvallatóul használ­ják. Igen érdekes fölfedezés, kezdtük tisztelettel emlegetni a nagy Grószot. Vasárnap este ismerkedtünk a kaszinóban, én a komával, a többi is kiki a maga párjával. Az ismerkedésnek az udvar fái alatt kellett volna történni, de ott hideg volt, benn pedig azért nem ismerkedhettünk, mert nagyon meleg volt. Lett volna itt üdvözlő beszéd is, a­mint mondják, de kívül a szónok szá­jába fagyott, belk­i pedig szájából kiolvadt a jó szó! Érdekes ismeretség nél­kül azonban el nem múlt az est, valami igen nevezetes Ménesi és Magyaráti kapac­itásokkal, kiknek társaságában valódi élvezettel töltöttük időnket. Másnap valami jeles vitézi játék rendeztetett a színházban reggeli kilencz órakor. A páholyokban ott láttuk az egész város szinét-javát ; a földszinten soha díszesebb közönség helyet nem foglalt s a színpadról Poór Imre halotti beszédet mondott. Engem az egész dolog csak annyiban érde­kelt, hogy az utolsó tudományos fölolvasás után, melyet egy aradi orvos tartott Dalmátia történelméből, mely országról köztudomás szerint — semmit sem tudtunk volna e fölolvasás nélkül; a tegnapi ismerkedés folyta­tásául fényes 3 frtos bankett következett a kaszinó udvarán. Fényesen sikerült­­ átéheznem a rémítő ebédet, melynél a pesti „ Kom­­ló“-ban 50 frtért sem lehet jobbat kapni. Különben, „finis boronát pokulos“, Ende gut, alles gut, az arad-hegyaljai birtokosok jóvoltából s a kábai asz­­szony mindent megdöntő logikája szerint olyan 1838-diki, 1817-diki, meg 1848-dikival boronáltuk el a dolgunkat melyben, hiba nem maradt. Este tánczoltunk a kiserdőben, s itt Montedegói Albert Ferencz neve­zetes csillagászunk fejét annyira összezavarta a „páros csillagrendszer“ gaz­dag horizontja, hogy jövőre aligha szerkeszt százesztendős kalendáriumot. A következő napokon a „szakosztályok“ üléseztek, melyek közt van társadalmi, orvosi, geológiai és metereológiai szakosztály ; miután azonban ed­dig még borológiai szakosztály nincs szervezve, nagy sajnálatomra ez ülésekben térhiány miatt részt nem vehettem. E káros mulasztást minden­esetre pótolni kellene, az idén a sajtó is általában e nézetnek adott kifejezést. Csütörtökön kirándultunk Lippára, s e kirándulás örökké feledhetlen marad előttem. Már az aradi állomás elhagyása után messziről bájosan inte­getett felénk Aradhegyalja. Ez istentől megáldott táj áldott legyen az embe­rektől is ! Mondják, hogy Gyorok fölött van azon nevezetes A­var­ad hegye, hol Noé bárkája megállóit, s maga Gyorok azon hegy, hol Noé az áldott vesszőt ültette. Innét úgy elhatalmasodott e democratikus nagyhatalom, hogy az egész beláthatlan vidék a messze Magyaráttól — keresztül Ménesen, egész a radnai barátok szőlőhegyéig tele van vele — a hegyoldal.

Next