Bolond Miska, 1873 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1873-01-05 / 1. szám
Jövendölések 1875-ra. Kész dolguk lesz a szerelmeseknek és tolvajoknak, a folyó év régense a kiváncsi hold lévén. Az osztrák birodalom réges-régi jeligéje ez évben sem fog változni: Austria erit in orbe ultima. Alakulni fog egy »sikkasztás-biztosító részvénytársulat,« mely azonban csakhamar tönkre megy, minthogy több hivatalnoka a társulat kasszájával kereket old. A papi coelibatum megszűnik, Gio nono elveszi Viktória angol királynőt. Pünkösd napján »fehér karácsony«-ra ébredünk. Bécsben roppant sokat állítanak ki, Pesten — még többet. Jó és sok bor lesz, de a kormány még sem veszi annyi hasznát, mint tavaly. Gróf Lónyay Menyhát Milton »Elveszett paradicsom«-át lefordítja magyarra. Tíz méltóságos grófné belehal a baranyai fáradalmakba. Születni fog azon ember, kinek építész-fia terve szerint készül majdan az ujpesti dalszínház. Hulszky Guszti vagy közös hadügyminiszter, vagy reserve-Oberlajdinánt lesz. Hugo Viktor fölfedezi, hogy szent István, »Árpád, a cseh király« idejében, hessen-darsmtädti Kurfürst volt. Kerkapoly ezután is a lyukas zsák fenekét keresi. A kholera megszűnik, de a magyar k. tőzsdéket annyira ellepik a mérges miasinák, hogy szivariszony-járvány tör ki. Az »Alkotmány« fölöslegesnek dekretáltatik. Egy néptanító e szavakat vésett sírkövére: »Oh, miért nem voltam kisbéri ménes ?« Az emberi elme új meg új vívmányai annyira mennek, hogy valaki mesterséges tyúkszemeket talált fel, melyek épp úgy fájnak, mint a természetesek. Miniszter úr! nevem gróf Alpári Alpári Kristóf, dédapám Árpáddal együtt jött be Magyarországba, annyi sort az ujságskriblerek egy esztendőben sem írnak össze, mint ahány ökröm, lovam, juhom, béresem van, az angol turfon tisztelettel említik nevemet, és mindezek után azt kérdem: micsoda tónus az, melylyel miniszter úr velem beszél ? egy Alpárit teendőkre figyelmeztetni ! egy Alpárit kötelességre inteni! miniszter úr az első ember, aki ezt tenni bátorkodott. Azt hiszi tán nagyméltóságod, hogy rongyos háromezer forintért parancsoltatatok magammal mint egy diurnista ? ha ön az állam szolgája, én a megye szolgája nem vagyok és nem is leszek. Urnák születtem, s az maradok teljes életemben. Midőn nagyméltóságod e levelet veszi, megszűntem Csöbör megye főispánja lenni, ruházzon fel e hivatallal olyan embert, aki még az ágyát is a megyeház termében veti meg, de én nem alázom le magamat annyira, hogy beamter legyek. Dixi. Servus Gróf Alpári Alpári Kristóf. Kiss. No csakhogy a mi geniális hadvezérünk, Klapka tábornok is kapott neki való alkalmazást. Nagy. Hol ? a magyar honvédségnél ? Kiss. Éj dehogy , a fényes portánál, ahol a muzulmán hadsereg szervezéséért három évre hatszázezer forintot fizetnek neki. Nagy. Vagy úgy! Kiss. Ilyen fránya legények vagyunk mi, szomszéd úr , a honvédségnél mellőzzük Klapkát, a színháznál Molnárt, a közlekedésnél a lángeszű Mihaleket; itthon pedig ezalatt a legboldogabb középszerűségek tiszalajoskodnak. Nagy. No szomszéd úr, tartott a pápa megint egy czifra allocutiót ; bizony nagyon haragszik. Kiss. Ej dehogy haragszik szomszéd ur, az egyszeri János gazda is nagyon káromkodott s mikor kérdezték, hogy mi a baja, azt felelte rá , hogy »semmi, de könnyebb a lelkemnek, ha magamat egy kisség kikáromkodom .« — úgy látszik, a római öreg ur lelkének is könnyebb, ha egy, kisség kiallocutiózhatja magát. Nagy. Azt írják a lapok, hogy az istenben boldogult »Korunk« most uj, név szerint »Alkotmány« czim alatt akar kiserteni. Kiss. Minden jó lélek az urat dicséri! ültet i. Méltóságos gróf Alpári Alpári Kristóf, Csöbörmegye főispánjának. Méltóságos gróf ur! Nyakamon ül a sajtó, meg az ellenzék, meg az úgynevezett nyilvános vélemény — nem segíthetek magamon, méltóságodnál kissé alkalmatlankodni kell. Ments isten, hogy méltóságodat megsérteni akarnám, ismeri hangomat és hangulatomat, tudja, mennyire vagyok kollegiális és elnéző, tavaly bruderschaftot is ittunk, elhiheti e szerint, hogy csak külnyomásnak engedek, midőn méltóságodat legalázatosban figyelmeztetni bátorkodom, hogy inter alia a főispán is. Részemről ugyan nem irigylem az e méltósággal járó csekély fizetést de a mindig csaholó plebs azt mondja: aki nem dolgozik, ne is egyék. Intem tehát főispán urat, méltóztassék ezentúl a megye teendőivel is kissé foglalkozni, nézzen hébe-hóba a tanácsterembe, szóljon hébehurgyába valamit, s általában teljesen ne hanyagolja el magas hivatalának kötelességeit. Tisztelettel legalázatosb szolgája: Tóth Vilmos, belügyminiszter, m. p. ). Nagyméltósága Tóth Vilmos belügyminiszter ő excellentiájának. Nagyméltóságos miniszter úr! Vettem rendeletét, s minthogy az efféle epistola azok közé tartozik, melyeket az ember hamar lerázni szeret nyakáról, azonnal válaszolok. 3 Kürtölik az újdondászok: Itt is, ott is, országszerte, Alma, körte kivirágzott, Ibolya kékelt a gyepbe’, Nem deczember, de september Heve érzik a sugáron, Hogy így jösz, az eszed ment el 187З? Mutasd meg, hogy különb lesz, mint Testvéred volt, aki meghalt, Ki leszedte mint a tejszint, A többi meg ehetlen volt, Étvágyunkat föllovalta, S aztán mi sem volt a tálon, Ne folytasd a kenyérhajjal 187З. Nem lehetett szólni azzal, A hogy kezdte, úgy végezte, Lenn a Kánaánt tavaszszal Vízbe fújta, eltemette. Kholerával jött a télen, Jégzáporral járt a nyáron, Kívánom, több eszed légyen 187З. Fogy az ország, az adósság Pedig egyre dagad, árad, Derága pénz nem orvosság, S mi fizetünk másfélszázat. A miniszter deficittel . Kormányozgat, úgy sajnálom, s Hozz a pénzt olcsóbb kredittel. 1873. Egyébiránt akármit hozz, Kibékülünk mi majd veled, És csinálunk csapásidhoz ! Alkotmányos jó képeket; És üdvözlünk prima viszta, S megdicsérünk minden áron : Csak Lónyayt ne hozd vissza ! 187З. 1873. Bolond hírek. T .A. törvényszéki börtönök annyira telvék rabokkal, hogy ezen ügyben sürgetőleg intézkedni kell; egy nevezetes szakképesség erre nézve azt ajánlotta a minisztériumnak, hogy jövőre a börtönökbe csak annyi rab zsúfoltassék, amennyi belefér, a többi pedig bizonytalan időre szabadságra bocsáttassék. Aj év napján a kormánypárti képviselők Bittónál is tisztelegtek; a gratulációt Perczel Béla mondta el, kinek aztán Bittó egy pengő forintot adott. Bernáth Gazsi nemzetgazdászati pályára adta magát s fölfedezte, hogy a jelen abszurdus fadrágaságban jutányosan bevásárolt sétapálczákkal sokkal olcsóbban lehet fűteni, mintha a fát az ember úgy ötszámra veszi. Tapasztaltatván, hogy a szabadságos állományú honvédtisztek néha tömegesen köszönnek le, a honvédelmi minisztérium intézkedni akar, hogy jövőre az ilyen tisztek előbb mondjanak le, mintsem kineveztetnének.