Bolond Miska, 1873 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1873-10-19 / 42. szám
Ősz van, hull a sárga levél, Hasül a jég, forr a must, »Őszi dallal stimmelik a Poéták a kalamust, Mindenütt az őszről zengnek Minden csak ő róla zeng — Pedig, hogyha körül nézek Nincsen ősz se fönt, se lent! Hiszen őszkor megy a fecske Szebb hazába hallani — Míg minálunk most jön csak a Fecskefarkú valami . . . Mindig több a jezsuita, — Befelé vándorlanak, S mentül jobban közéig a tél, Annál több lesz majd a frakk! Hiszen őszkor sárgul minden, Levél s gyümölcs egyaránt, — Mig minálunk nincsaz, melyet Sárgulásnak búja bánt! Mentül beljebb jön a télbe Zöldség bennünk több leszen S az uj bor piros virágot Nyit sok tisztes orr-hegyen! 159 ŐSZI NÓTA. Hanem, hogyha őszt akartok Látni, s gyászos hervadást Forduljatok másfelé, ott Lássátok az elmúlást . . . Arad tizenhárom sirján Alig van egy koszorú . . Óh ez már egy nemzet ősze . . . Azért olyan szomorú! Hiszen őszkor hull a levél És az ág kopasz marad, — Míg minálunk sok tanácsos Bár nem vetett, — most arat; Tavaszszal volt levélhullás, Magyarul Krach a neve, A kopasz ág már azóta Actiákkal megtele! Hiszen őszkor szüretelnek, Érett szőlőfürtöket, Míg a mi Kerkapolyinknak Szüretelni nem lehet, Innen onnan elmúl az ősz Rövid egy pár hét alatt, — Hja, de neki némely szőlő Mégis — savanyú marad ! Hiszen őszkor rakétáznak S puffogatnak mindenütt, Nálunk legfeljebb egy lapba Ha egy kis rakéta üt . . . Puffogatni ? puffogatnak, S ki legtöbbet összehord Lehet, — ép az nem találta Eddig föl a puskaport! Az erzsébetién új kioszkból. A padló kockáinak kimélése tekintetéből a csizmával, czipővel, strimfliben vagy gyalog járkálás a kioszk termében tilos. A teremben való dohányzás szigorúan tiltatik, azonban az épület körül szabadban dohányozni nem szabad. A terem festményeit megnézni, minthogy ez tetemes koptatással jár, csak fekete szemüvegen át szabad. Az oszlopokhoz való támaszkodás azoknak gyöngesége miatt szigorúan meg van tiltva, ellenben a falakhoz, melyek erősebbek, közeledni közbiztossági tekintetekből nem szabad. A háztető rácsozatán áthajolni annál kevésbé szabad, minthogy oda fölmenni nem lehetvén, a fölmenés mindenkinek szigorúan . . . megengedtetik. Az uj kioszk birálgatása s mindenféle csípős megjegyzésekkel való illetése, mint a mely által a vakolat megromlik, szigorúan fog büntettetni. A kávéskanalak szájbavétele mint disznóság, mely ily monumentális helyen meg nem engedhető, tilos. A kiflik és zsemlyék széttörése, mint mely a kioszk fölszerelésének megsértését alkotja, fejbenjáró bűn gyanánt qualifikáltatik. A ki az új kioszkban kávézni akar, az menjen a régibe. Hasonlókép bizonyos, hogy sokan azért nem járnak a múzeumba, mert a botjukat a portásnál kell hagyniuk, ami tiz krajczárba kerül; jövőre tehát a portás fizessen tíz krajczárt a betevőknek. Úgyszintén világos, hogy minél több óráig van nyitva a múzeum, annál több ember látogatja, ezért az intézetnek éjjel is nyitva kellene lennie, aminek különösen a hazajáró lelkek nem csekély hasznát vennék. Minthogy továbbá a sétálás közönségünknek igen kedves foglalkozása, a múzeumi tárgyakat a kertben kell elhelyezni, úgy hogy azokat sétálás közben lehessen szemlélgetni. Azon osztályok számára, melyek a közönséget kevésbé érdeklik, (így például: a képtár, könyvtár, régiségtár, állattár, növénytár, ásványtár és néprajzi tár), külön csáberőkről kell gondoskodni, így például igen jó sikerrel lehetne mindenféle italokat mérni, sőt tán olyan musée chantant-félét is csinálni a mostani rideg intézetből. Az osztályok őreit természetesen nyugalomba kellene helyezni egytől egyig s helyeiket szép fiatal és barátságos indulatu hölgyekkel tölteni be, kik az ifjabb nemzedéket jelentékeny magnetikus erővel fognák a tudomány hajlékába vonzani. A termekben állomásozó invalidusok helyett csinos és eleven szoba cziczuskák volnának alkalmazandók, így aztán remélhető volna, hogy a mi penészes, elaggott, álmos múzeumunk ereiben uj élet pezsdülne meg s az uj nemzedék mivelődése általa sikeresebben lendülhetne. Szerkesztői üzenetek. Egerbe. Uj évtől kezdve. — Czintányéron. Nem, rész; alkalmilag felhasználjuk s egyebet is kérünk. — Márius. Szörnyű komoly dolog ez. — Pécsre Adomákat csak úgy adhatunk, ha azok a napi érdekekhez alkalmazzák. . .Vásárhelyre. Az ilyen tárgyakkal igen óvatosan kell bánni, nehogy egyebet érjünk el velük, mint a mire czélozzunk. Eszmék a múzeum újjászervezéséhez. (ajánlva Pulsky Ferencinek.) Tudvalevő lévén, hogy a múzsák az ország utjának zaját nem szeretik s a politikát mindenha veszedelmes ellenségnek tekintették: a múzeumot az országút s az országház közeléből másuivé kell transferálni.