Bolond Miska, 1874 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1874-08-02 / 31. szám
V -—r-isa—»—— Ghyczy országgyűlési beszéde után, vagy : Kötve figyj a komának! Tisza találkozik vele a Sándor utczán. — Hova mégy Kálmán? kérdi. — Megyek haza Budára. Kiséri el, fon- I tos megbeszélni valóm volna a bankügyben. — Privátim mondod nekem, hogy haza mégy ? — Pessze hogy privátim. — Akkor hát légy szives excellencziás barátom bejönni a házba, ismételd ott ezt egy beszédben palam et publice. Mert tudod, ne vedd sértésnek kedves öregem, azt is privátim, négyszemközt mondtad nekem, hogy a Xlli .-t elvetendő rosznak tartod, a házban mégis erősködtél, hogy akkor is szükségesnek tartod és ragaszkodol hozzá, ha valamennyi miniszter elejtené is. Ghyczy és Tisza betérnek a házba, Ghyczy szót kér, s ünnepélyes beszédben kijelenti, hogy most egyenest haza fog menni, Budára. Erre Tisza megnyugtatva távozik vele. Hollán találja a corridoron. — Lesz e hát a Bankvereinnak kártérítése a hatvan-miskolczi vonalért ? — Kap 5 miliót. — Privatim méltóztatos ezt mondani. — Hát hogy mondjam. — Kegyeskednél ezt odabenn ismételni az egész ház előtt. Úgy mégis többet ér. Görczy kénytelen bemenve beszédet tartani, s abban ismételni nyilvánosan, amit privátim mondott. Ebben megnyugodtatik. A pénzügyminiszter benyit az ötpacsirtasándor utcza sarki trafikba, az Annácskához, ahol a rendes kuncsaft. — Kérek öt darab kerkapolyt. Mond mosolyogva a fekete szemű kis barnának. — Komolyan ? — Hát hogy ne komolyan ? — De csak privátim, ugye bár ? — Ilyesmit hogy kérjen máskép az ember. — No hát csak tessék előbb nyilvánosan ismételni az országházban, vagy azt hiszem, hogy csak kötődni tetszik. A pénzügyminiszter kénytelen oda sietni, ott kívánságát egy beszédbe belefűzni ;s miután beszéde kefelevonatban megjelent, annak előmutatása mellett megkapja a mit kivánt. Augusztus. 2.1874 BOLOND MISKA. A. 15 TI A Szilágyi Dezső Mopszli Gusztija. — Úgy van dresszirozva, hogy mindig odavigye neki a 48-iki törvényeket, mikor Szilágyi speciel. S mert Szilágyi mindig a 48-iki törvényeket olvassa rá Tiszára,védve a választási törvényt: Mopszli Dusztin mindig a 48-ki törvényekkel szaladgál. EzT A Szilágyi Dezsőt most nevezik ki, — s már félesztendei szabadságra megy ! Én ezt csak akkor érhettem el, mikor elbocsátottak. Melyely. Mért nem a kánonjogot adod elő, Dezsikém ? Druszád intra mentem Virgilius. Én emeltelek kollegámmá. Ereszkedj le hozzám! Kezeid csókolja KuSZtáVIgazságügyi-politika ? Uj tanszék az ő kedvéért ! Uj osztalékos a didactrumra ? Kótz, prezenczmarkot Ányos. Engem tennétek meg a Józsefnek! Eötvös, a Károly. Profeszor lett. Nem akarja, hogy én maradjak az igazságügy miniszter P. Panner. J Bernát Gazsi emléke. — Emlékbeszéd, sírkövének julius 31-dikén történt felállításakor. KIJÖTTÜNK a zsibongó városból, hogy a halál kertjében rójjuk le a kegyelet adóját annak, ki, míg élt, mindig nevetésre birt és akarata ellenére csak akkor tett szomorúvá, midőn megszűnt élni. Ki volt ő? Bölcs volt, ki a világ hiúságait mindenben átlátta és feltárta ; de nem cinikus, kit nem érdekelt semmi, nem szeretett senkit és semmit. Költő volt ő, kinek meleg kedélyéből folyt a humor, élénk fantáziájából a röpke gondolat, bejárva az ismert és ismeretlen világ minden részét, hogy az óriási dolgokban keresse és feltárja az apró furcsaságokat, és a csekélységek fontosságát tüntesse fel; végül zeneszerző volt ő, ki a magyar nép kedélyének mélyére szállt le és mint búvár hozta fel onnan azokat az elrejtett gyöngyöket, a dalokat, melyeknek dallamában nemzetünk busongó életfilozófiája oly elandalitó, megkapó módon van kifejezve. A ki Bernát Gazsi mondásait, dalait hallotta, iratait olvasta, az meggyőződhetett arról, hogy benne a bölcs, egy költő és egy zeneköltő volt egyesülve; ki lángoló szeretettel csüngött az igazságon, hazáján és nemzetén ; de csakis az életfilosófia magaslatáról ítélte meg a dolgokat és fantáziájának bizarr ruháiba azért öltöztette az igazságokat, hogy ne vegyük észre, hogy mit nevetünk rajtuk, azok keblünkbe lopódznak. Sokat emlegetett, közönséges vicrczei is vannak. De nem vettük észre, hogy azokban mély igazságok rejlenek. Hisz ő a római pápát sokszor elvette feleségül és ezzel jelezte azt, hogy könnyebb e lehetetlenségnek megtörténni, mint az ultramontanismusnak reformálódni. Egy szúnyog csípéssel egy téglából házat épített, és ebben híven visszaadta szédelgő vállalataink keletkezésének egész történetét. Megválasztatta magát két bival társaságában Bokharában követnek és beült a mi parlamentünkbe szavazni. Azt hiszem, hogy ebben politikai állapotainkra jó czélzás van. Hát városunk porát, klimatikus viszonyaink roszaságát, nagyzani vágyó mágnásainkat és a gourmandokat — ki tudta jobban satyrizálni bizarr gondolatokban, mint ő ? Lehet e közönséges lélek, földhöz tapadt jellem az, ki az élet küzdelmeiben, szenvedélyeiben és szenvedéseiben kedélyének tükrét soha elhomályositni nem engedé, hanem mindig visszatükrözé abban, hol nagyítva, hol torzítva, hol kicsinyítve az élet igazságait és furcsaságait ? Bizonyára nem. És az emlékezet e köve tanúskodik arról, hogy ő több igazságot, több jót mondott az embereknek, mint azok nyomtalanul elenyészhetnének. Mert aki megnevette ez életben, az gyakran menti meg életünket és még többször az igazság iránti szeretetünket. Legyen áldott emlékezete, tartsuk fenn mondásait, és ezekben emlékezzünk reá és általa az élet igazságaira. Mert ő megtanított, hogy »az élet álom, az valódi bölcs, ki ébren él és élesen álmodik.« Legyen e kő tanúja rokonszenvünknek és az ő életének. Gazsi bácsi, nyugodjál békében! HEGEDŰS SÁNDOR Onxio STijm.EMBLÉMEK Budapest Főváros VII. ker. 548 sz. (Por- és szemétláda a boulevardokon.)