Bolond Miska, 1874 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1874-09-13 / 37. szám

September. 13.1874 BOLOND MISKA. Helyik főzi le a másikat?­ Pénzügyminiszter. Kérni akar tőlem hét miliőt ág­yukra, leengedi hatra, volna szüksége ötre, ígérek neki négyet, a delegá­­lió megszavaz hármat, ágyukra elég kettő, maradna neki egy mili­ója. — adok neki csak egy miliőt. Hadügyminiszter. Agyukra ha kérek egy miliőt, nem igér többet kettőnél, kiszoríthatok tőle hármat, a delegatio megsza­vaz négyet, kéne nekem öt, jó volna hat, elég volna hét, — kérek tőle tizenöt miliőés SÁRTORY mézesbáb és szentkönyvkeres­­kedő kiadott egy prédikációt, melyet Zimándi Náczi plébános tartott Székesfehérvárott. Köse csak 30 krajczár, melynek feléből templomot akarnak építeni Törökbálinton. Mily önzetlen­ség Sartorytól! Sok ilyen tolyt az ultramontá­­nok közé!* Fráter Zimándi pedig azzal fenyegetőzik szentbeszéde elején, hogy ugyanazon szórend­ben és irmodorban van kinyomatva, mint a­hogy elmondatott. Borzasztó! Vajh kinek nagyobb baj ez, Zimándinak, a prédikációnak, vagy a hallgatóságnak,avagy a sajtkukaczoknak? * Mutatvány a »szent beszédből:« Magyaror­szág ne neked, betörött a feneked! * Hát a te magyarországod még nem tö­rött be, oh páter Náczeri ? * A fentebb közlött idézet után pedig le­rakja az illetlen szabadoncz, gyerkőcz, irkász, firkoncz, destructiv sajtót az illedelmes, szent ultramontanoncz firknok, páter Zigándi. * És még panaszkodik, igy kukorékolván : »a kies Pannonföld termékeny lapályain dud­­va terem.« De miből híznál akkor oh páter Zigándi ? É­des KINCSEM, galambocskám, Szamárbőrü pegazocskám, Érted halok, érted élek, — Rajtad készül mindez ének! Bárcsak zengő hangszeremmel Téged cserélhetnélek fel, Hogy hímeket, nőstényeket,­­ Szülnél apró kim­imiket! Hogy az eget érjem fejjel: Te táplálgatsz engem tejjel. Mert kiadót nem fejhetek: Pumpollak kincsem, tégedet! Versem az étlapod s étked. De abrakolsz engem tél meg! S kellnereknél jobb vagy jóval: — Nem zsenirozol kontóval. Ha ozsonnázhatnám már, hej! Köcsögbe fejlek szamártej, S bennem operánál ékesb Dallá alszol, leszel ének! Savadtul bő agyam szédül, Villámlok a zsendiezédtül, És igy nyargalunk, gitárzva, A halhahatatlanságba! Zengökrágli. 777 S JÁ­TÉKREND három vígjátékkal fog gazda­­gulni a Vihar után. Az első: Elveszem­­«»n­e­m­e­t, egy drámai rendezővel és nejével a főszerepekben ; mint hírlik, a próbák összevá­­gón folynak. A második: Ha te úgy, én is úgy, régi vígjáték, a színház egy naivája ked­véért elevenítve föl. A harmadik: Apát keres, angol vígjáték, melyben egy népskinmű énekes­nő e téren első kísérletét teszi. Csakhogy a szintehozás némi nehézséggel jár, mert a czím­szerepet senki sem akarja elvállalni. * Szigethi Imrének Calibánkbán sikere után őszintén ajáljuk, tanulja be Szigligeti vígjáté­­kát:Ne fújd ami nem éget! Az erdélyi szászok. Önkénytelen pönögni kezd a lantom, Midőn szász testvérinket megpillantom A kolozsvári halárünnepélyen, — Toasztba, versben, azt kiáltva : éljen ! Mint pelyhes ál­hí siheder a lányon, Merengek én el e csodás talányon: Ők szászok is, testvérek is, —s az értse Szász testvérek, — hogy hordja el a vércse! Szász Károly, dtto Béla, dtto Domonkos dtto Gerő.

Next