Bolond Miska, 1874 (15. évfolyam, 1-52. szám)
1874-10-18 / 42. szám
214 KIPFELHAUSER A NAGY VILÁGBAN. KEDVES KRAEMMER ÚR ! Was zu viel ist, ist zu viel! Már most t. vetter urnák endscheisdoljon, hogy a mi Lloydokatés Journalokat úgy trumpfolják, azt az egész teszi, hogy a legújabb hírek csak mi tőlük kapják. Ja wer kann dafür, hogy az uj nemzedék olyan gescheidte-köpte, hogy mindenki már bír szerkeszteni egy Blattot? Az csak kunszt, és dicséretünkre válik a mi ifjú nemzedékre, hogy a vetter urak olyan zomnig ő rájuk. Arról ők nem tehetik, hogy a két Mohrengassé - és Dreitrommligasséban minden második házban már Blatt szerkesztő-, és druckerei anstaltok vannak ; ez az ő culturok. De igazán ne gorombáskodjék Himmelkreutzfixpotstausendelementdonnerwetter a vetter ur! mert ezen a téren maguk is gyöngék; én nem langnálom a magyar nemzet némely jelességéjeit,olykor (mint a közös penziónoknál) szépen szavaz, és jól fizet stb. De igazán, csak mélyen, durchdringen, mi tudunk gorombáskodni Ha én idehívom a Lloydot és a Journaléko és Ráth könyvkereskedőt, olyan káromkodást csinálnánk, hogy még a parlamentjéjük is zusammensturzol, de azt nem akarjuk, mert most hamarjában egy kis pénz-saamenre volna szükségünk. De mit szól még ahhoz a Bittiesmarchhoz, hogy Arnimt az ő legjutester és legaltester barátját einsperolta_a sok püspökökhöz? Az már mégis zuviel! Én nem begreffolhatom, hogy egy olyan germanisátornak nem unja meg-e azt a sok einsperolást ? addig fog evvel a spielereival menni, mig ő magát is einkóstolni fogja, mert az ő frakknak a spitzlisei már be vannak zárva. Soha lächerlichebb fölállítást, minthogy Don Carlost meglőtték volna, már nem existálhat! No sehen sie, hogy Páter patrissimi Péter von Lonkay et Consortes nem unisonst imádkoztak, és szedték a Don Carlos pfenningeket, mert az ő élete szent ügynek van szentelve, aber dies ist noch nicht alles! Már a »Magyar Állattan« austrompótolja, hogy az csak a zsidóknak a streichje, hogy a krachbörzén megint jobban berumsikolhatnak. De hiába, Krisztus úgy akarja, hogy őt egy golyó »unfehlbar« nem trafálhat, azért siessen. Krämmer úr, hogy ne verspótolja a subkrixlibogenben valamit adakozni, mert az ő bőrét kikell ausbesserolni, hogy más baj ne történje magát. Zur genesung, lebens recht wohl, ihr ucet. Megtudtuk, miszerint e terület Páda Vak főispánság. Kevés kérdeműsödés után el is találtunk hozzá. Megajándékozott egy diskarddal, mely higanyból volt kalapálva. (Hol van?) Sajnálattal kell kijelentenem, hogy a mi zónánk alá érve a kard elolvadt s pengéjét mint ungventum hydrargirit egy matrózzal a schmiercura alatt bekenettem. Másnap a főispán ő méltósága jeges medvevadászatot rendezett tiszteletünkre. Hanem majd ott hagytam a fogamat. Alig megyünk néhány száz lépést a vízparton, rám jön vagy három jeges medve. (Hát Payer nem volt ott?) Dehogy nem, de ő vagy hetven lépéssel odább foglalt állást egy galagonya oleander és fenyő által képezett bozót mellett; toalettet csinált, mig én a három medvét leteritettem. (Tetszésmoraj. Hogy hogy ? mi módon ?) Nagyon egyszerű csellel éltem; volt zsebemben egy erős hajó kötél melynek két végén két sült tyuk volt megerősítve. Ezen két sült tyuk mindegyikében két vasmacska volt elrejtve. Én ezen kötelet oda dobtam a fenevadaknak ; kettő mindjárt rászaladt és mindegyike mohón fald fel a tyúkot; igy a két tyuk és a kötél két vége, a tyúkokba rejtett kis vasmacskákkal a két medve gyomrát szilárd összeköttetésbe hozta. Elválaszthatlan lévén a két medve egymástól, a harmadik medvét illő kényelemmel czélba vettem s leteritettem. (Derék ember az úr !) Az eszkimófőispán meghitt egy szánéra angolkertjében. A kandelábrekben északi fény világított. Zamatos portugali Guadeloupdinnyét ettünk, melynek külseje igen meglepett, mert egészen Compostellai szent Jakabot ábrázoló. A főispán úr megfejté, hogy a magvát jódban áztatta meg mielőtt elvetették s rá fényképezteté a szentet en miniature. Ezt itthon is megkísértheti a derék Girókuti. Volt egy érdekes találkozásunk Bernát Gazsi feleségével a szamarkandi püspökkel, aki ezethalász a Jeges-tengeren. Fájdalom, bővebb ismerettséget nem köttettünk vele, mert szüntelenül oly mozgást kell végeznie a nagy hideg miatt, mely a szóba-ereszkedést lehetetlenné teszi. E mozgás voltaképen táncz, a test melegítésére szolgál, s a benszülöttek fókatáncznak nevezik. A püspök-fiasszony horgászás közben is folyton fókatánczolt. Fókatánczoljunk egyet mi is e felolvás berekesztéséül! сКЦэ|еО»а,' B O L О N D M I S К A. Oktober. 18. 1874. Don Pedro az operában. Igaza van Lisztnek, Wagner zenéjébe bele kell mélyedni. Neki dűltem tehát amennyire a könyöklő engedé. Megértettem, hogy Elzát el akarják licitálni. No azt meg kell adni, hogy az a Wagner zenéje mindent kifejez, elkezdve az «kommunicatiotól a csizmahúzó-masináig. Hát nem gyönyörű az, mikor első felvonásban Elzát licitálva a királyi végrehajtó ... akarom mondani a hírnök kiáltása után pianissimo egyet ütnek a dobra : egyszer.... aztán kétszer... senki többet ? harmadsz ... míg végre szerencsére megjön Lohengrin s elveszi Elza kisasszonyt. A duellum is sikerült. Miután mindkét vívó megállapodott abban, hogy szekundánsok nélkül, amerikaiasan végeznek, s hogy karddal egymásban kárt nem tesznek , úgy rúgta hasba Lohengrin Telramund urat, hogy bizony megijedtem hogy baja lesz . A kis doktor Sebes mondta, hogy lehetséges A második felvonás minden szerencsétlenség nélkül elmúlt. Nem tagadható meg az elismerés azon statistától, aki egy kardalnokné ruhás kosarával ritka lélekjelenléttel ment át a színen. Bizonyosan Elsának vitt tisztát. Biza meg lehet, másnap a lakodalomra úgy is ki kellett csípnie magát. Hanem nagy szurkot állok ki a harmadik felvonásban. Tudtam hogy a kópé Telramund nem felejti el a hasbarugást, s eljön , s láttam hogy az az ügyetlen Lohengrin a zofára teszi a gyiklesét s rá ülnek szerelmeteskedendő a kardra. Na de fel is állott Lohengrin, s mikor Telramund — kivel az történt, a mi napjainkban is megtörténik a grófokkal, — t. i., ha valamit vétkeznek, megteszik becsületes polgárembernek, — bejött már, készen várta a spádéval. Csak azt szeretném tudni, hogy miután Telramund urat megfoszták grófságától s vagyonától: honnét vett ő annyi pénzt hogy magát csinosan eqyipirozhatá és fegyvert és brávókat szerzett? ezt annál inkább is csodálom, mert az időben még nem igen lehettek se Leihanstaltok, se »Geld für alles« intézetek, hová feleségének Elsától a második felvonásban kajpott smukkját bevághatta volna. Ha eljön Wagner , ezt megkérdem. Az AFRIKA1NO valóban tanulsággal telt egy darab. Hanem mielőtt a dolog érdemébe ereszkedném, jónak látom elmondani előbb, hogy ez a Vasco di Gamaschli egy spanyol hazámbeli schiffslieuterant vala,ki úgy mint napjainkban történt, szeretett volna egy expeditiót szervezni. Két párt keletkezett; egyik akaró, másik nem akará az expeditio létesülését. Sajnálattal vettük tudomásul, hogy Tallián barátunk az utóbbi párton foglalt helyet, s izgalom nélkül leénekelte az expeditiót. Intjük, hogy jövőre szabadelvűbb legyen, és az aktív ellenzéken foglaljon helyet, hol az a szőke fiatalember Dom Alvar oly nagy gyöngédséggel támogató Ellingert. Tehát az expeditio tervét mint esztelent eldobá a szent kupaktanács. Erre aztán úgy megfelelt C-dúrból Vasaa, hogy be is csukták mindjárt. Úgy kelle neki. Én legczélszebbnek láttam volna gróf Wilczekhez fordulni, s nem hiszem hogy támogatását megtagadta volna, hanem mindjárt gorombáskodni nem szabad. Ez az afrikai nő jeles persona, mert noha még az első felvonásban oly vad volt mint egy vadgalamb, a második felvonásban oly geographiai ismereteket árult el, hogy a tanult tengerésztisztnek Vasconak megmutatáa dr. A. Petermannféle mappán az átjáratot, s ez által nagy zavarból segíté ki, mit Vasco örvendetes tudomásul vett, mondván : meg van az á-há-hátjárat! S Ellinger bácsi megmutató hogy ő okosabb ember, mint az egész osztrák-magyar sarkexpeditió, mert ő ha nem tudta, megkérdezte hogy hol az az átjáháhárat ? Ezután Selika párbeszédbe ereszkedett a fuvolákkal és sikerült neki a fuvolák olvadékony és tiszta hangját nagy mérvben kitüntetnie. Hanem a haddlehadd csak a negyedik felvonásban következet; most a czigány purdék pőre táncza bájoktal, majd pedig azt vettem, észre hogy a Lelika alattvalói oly különös népfaj, melynek bő a bőre; egynéhányon az a bőr oly tánczot vetett, mintha kelletinél bővebb tricotban lettek volna. A ballet bájoló volt, anynyira hogy Ellingert pácsi azt kérdé : Wasistdas? Az éjszaki sarkexpeditio tiszteletére mindenesetre ezt a darabot kellene előadni. Nagyon sokat tanulhatnának belőlle. J UTAZÁS A FÖLDSARK KÖRUL. Dr. Kepes felolvasása. Hát kérem szeretettel, amint leszálltunk a » Tegethoff« hajó fedélzetéről és gyalog tettünk egy utat a tartomány belseje felé — már t. i. én meg Payer barátom és három matróz, látunk a távolban egy meglehetős vastagságú füstoszlopot, melynek átmérője lehetett vagy 45 centiméter. Eleinte találgatok e füst okát, de minden találgatásunk hiábavaló erőlködés valt. Képzeljék önök mi lehetett az a füstöl, valami? Semmi más mint egy csárda kémény. Csárda! igen, csárda »az kétfejű fókához.« Sötét volt a táj... (Egy hang: hát hogy látták a füstoszlopot.) Gyerekség! hát mire való a mikroskop és a sthetoskop ? S a többi legújabb vívmányok ? Elég a hozzá, kijön egy eszkimó menyecske egy petróleumlámpával a korcsma ajtóba s beinvitál. Kértünk egy kis meleg ételt s egy kupa bort, aféle 36-kitermést. Jó volt. Szerencsémre elhoztam a finn-magyar és magyar-finn szótárt, ennek segélyével megértem, hogy a czech 72 krt teszen. Kifizettük s tovább mentünk.