Bolond Miska, 1874 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-08 / 45. szám

232 Sonkaszeletek a. H 2 buffetjét­el. A BALOLDALI klubbnak tehát újra van zongorája, melyen Szentimrei húzza a verbun­­gost. Fel is csapnak már a középpártiak. A de­ákkörnek szintén van hangszere: a Tóth Vil­mos gitárja, melyen sotto voce pengeti a Szűz imáját, csakhogy már nem hiszik neki. * Különben a magyar miniszterelnök még mindig Buza­­ István.* A Simonyi-pótlék két szavazat többség­gel történt elfogadásának majd gyászos követ­kezménye lett. A jobboldal veresége miatt az öreg Pulszki úgy padjára vágta magát, hogy csak Tavaszi Andrisnak orra alá tartott szagos üvege hozta némileg magához. De még most sem eszmél.* A kis Pulszki pedig tíz jobboldali képvise­lőt fennhangon megdorgált és megszidott, aztán a teremből erélyesen kirohant, hogy lemondását még ma megírja.* Lincoln a volt nagy köztársasági elnök szobrát közelebb leplezték le az egyesült státu­sokban. Erre a hírre megszeppent egy volt mi­­nisterelnökünk, hátha a hálás utókor ötét is le­leplezi. —~ • * Egy képviselő. Én inkább indítványoznám, hogy Tajsz képe mellé egy fegyveres drabant eleven képét is akasszuk ki, hogy biztosságban legyen. Egy tanácsnok. A Ferenczjózseff­öldi város­ház pedig, melyet a Bolond Miska mappirozott, par excellence a Tavaszi Andris képviselő tár­sunk ülő szobra számára tákoltatott össze.­­Úgy van, úgy! Tavaszi: nap­díjjal ? Közgyű­lés : napdíj nélkül.) Egy polgármester, így tehát nincs más hátra, mint hogy építsünk Budapesten még egy városházát, a képek számára. Ez legyen a mi tralhallánk. S mi bízzuk meg az előirányzat és költségvetéssel Gerlóczy alpolgármester urat. (Vívát!) Addig is pedig ne függesszük fel nagy hazánkfia arczképét sehova, mert épen képe ez által marad függőben!­­Nagyszerű! Elfo­gadjuk ! A gyűlés elégedetten szétoszlik.) DEÁK arczképe a városházán. — Közgyűlés. — Egyik polgármester. Uraim, imhol nagy hazánkfia olajbalőtt arczképe. Jó kép, csak az a baja, hogy nem tudjuk, hova függesszük fel. Egy tanácsnok. Megmondom én. A falra. Egy képviselő­. Igen helyesen méltóztatott mondani, de melyik falra ? Egy tanácsnok. Ott van az uj városház tanácskozási díszterme. Egy képviselő. Az kérem lehetetlen. Az uj díszterem falai környös körül ki­­ van­nak vájkálva fülkékké, a­melyben a mi, a vá­rosi képviselőtestület mellszobrai fognak ün­­­nepélyes leleplezés után fölállíttatni. (Nagyon helyes!) Ide felfolyamodó Deák Ferencz aláza­tos kérelmének tehát helyszűke miatt hely nem adathatik. (Éljen !) Egy képviselő­. Mégis kérem aláson, lehetne legalább az új városház nagy folyosóin helyet szoritni nagy hazánkfiának, s belvárosunk or­szággyűlési képviselőjének. Igaz, hogy ott az öreg ur meghűlhet mert nagy a léghuzam, (Gerlóczy: kérem, kérem, ventillác­ió!) mint mondom, nagy a ventilláczió, s ez csak egész­ségére szolgálna az öreg urnak ! Egy tanácsnok. Sajnos, kérem szépen, de már ott is minden hely bezeért! Mert igaz ugyan, hogy a nagy folyosón a kapu alatt van hely nagy álló szobrokra, s oda kifüggeszteni lesz a jó volna Deák arczképét. Hanem már oda a városi tanácsnokok vagyunk foglalkozva, s a díszvárosház diszitékéül a tanácsnokok fel­váltva fognak szobrokal állani. {Ez már helyes !) A szobrok ezért az alkalmazásért illendő di­­urnumot fognak húzni. {Éljen!) Tehát Deák Ferencz érdemes polgártársunk ide napdijasnak nem vétethető fel. Egy képviselő. Itt volna a régi városház nagy terme is; ott még van egy kép számára hely a többi mellett. Egy képviselő. Tajsz képe mellett. Egy képviselő. No már oda csak nem akasztjuk ! {Azt már mégse tegyük!) V_______ _______ BOLOND MIS KA November. 8. 1874. Pityirityan Nnc/ii bekukkan a szerkesztőhöz. GuRUCZÁM Szerkesztén Cz ez ez de szépen kimutatta foga feketé­jét a képviseléuházban az a Román. Nem izs Román vagy te Sándor, csag kivülrül, bejükül Rumuny vagy te, lassan jár a te szád mikor beszilsz, de magadba befelé mirgesen ordítasz. An, izs még azt aprehendálja a domnn Cserve­­natonitul, hogy ötét ne gyanuzsitsa, mert az ö­­rz­elmeit csag ö izsmeri, meg az Izsten. Ismeri biz azt Miletics izs. Pal Zsiga amind hallom fog csinálni Corcor­­diát. Épen jó, mert a fratye Babesiu már régen szerkezti a Dizskordiát. Még a hazafiazs Paczo­­lai tenzsurnak izs azt merte mondani, megesz­lek. Ez ez ez, de a tenzsúr nagyon megijesztette titet, mert azt felelte, nohát egyél meg. Héj szeráku, csak jól mondja a Paczolai tenzsúr, hogy ezeg a sok képviseletiházi bratye izs fratye, a­kiknek a gublájuk megött van egy nagy semmi, csak de­companizálni akarják a magyar státuzst, hogy id holmi pimasz Pilaszanovicsok izs Kaszapinovicsok legyenek az ur! Trekut annak! De Concordiába magam izs mondani fo­gok czikkeket, —a szerkesztett majd irja le. Rigorosmisok és államvizsgák. Törvényszéki orvostan tanára: Ha ön mint tiszti orvos patika vizitáczióra bemen a patikába, mit fog mondani ? Szigorló: Jó reggelt kívánok ! Dr. W.I. Tessék megmondani amire, mi volt a régi germánoknál a nerekre '. Jogász. Nem egyéb mint a puska. Fillentados laeiijiados tudósítása a spanyol harcztérről. Bimbambo. Hála legyen a papnak ismét győztünk. A republikánus csapatokat si­került úgy bekerítenünk Bimbambo város­­falai alatt, hogy egy sem mert velünk szembe szállni, mind megfutott. M után semmi ellenállásra nem akadtunk, VII. Carlos ő­felsége szégyennek tartotta volna oly indokolatlan hadműveletet hajtani végre,­­ hogy bevonuljunk a védtelen Bimbambóba.­­ Azért tehát tovább húzódtunk, és előrenyo­­­­mulunk. Cordova. A serranida hadsereg idáig szaladt előttünk. Itt mármár az egész tábort s minden municziójukat zsákmányul ejtettük volna, de vég­erőfeszítésül hogy menekülhesse­nek , eldobták csizmáikat, a melyek minthogy kordovánból valók voltak: e helyet és várost is, hol a kordován csizmák elszórva megtalál­tattak, Cordovának kereszteltük el. Ez elhullott ellenség száma 3000; fölszedtük őket, s bennök előrenyomulunk. Čuenca. Már idáig üldöztük őket, de az a katholikus istenfeleknek még mindég semmi nyomuk. Helyesebben csak is a nyomuk. De is 65 journalistát mégis elfogtunk , ezáltal estére fényes lakománk lesz, mert Donna Blanca ő felsége megígérte, hogy a 3000 cordovánból capostát gyalultat, s a hirlaptudósítókat meg­süti rá kacsának. Különben előre nyomulunk. G­r­á­c­z, Don Carlos és neje már egész idáig nyomult előre, hogy a köztársaságiakat utólérjék. Erősen nyomozza őket, s gyanítja, hogy pensionatus osztrák tiszteknek öltöztek át a gyávák. Innen már nem tudja ő­felsége, hova nyomuljon előre, ha csak Magyarország­ba nem. (MAGYAR ÁLLAT.) M­ 1!ш smtséi«. ml­AGYARORSZÁG tébolydája ». Szerencsétlen rögeszméknek Sok megörült áldozatját Mutatja fel. Mint például: Van ki vallást s társadalmat Vágyott nyitni merészen. Más meg uj írást, uj nyelven Combinált ki, melyet értsen Minden nemzet, »igy lehet csak Egy ahol egy pásztor együtt A világ minden lakója«. Az ilyenkép beszélőket Zár alá téve az állam, — Mert egy bolond csinál százat. — Ámde van, ki Krisztus után Ezernyolczszáz­hetvennégyben Adja el ős birtokát, hogy Áron egy országkerülő Gézengúz csapatját czélja Érésében támogassa ; Hogy Spanyolhon levegőjét Autodafén sült zsidónak, Protestánsnak zsírja tegye Illatossá! — eretnek szag! — Hogy leány ne menjen férjhez, Sem dubjon a közczélokra, Csak barát kezén keresztül. Ősi kardját felcsatolja, Küzdni men el a szent ügyért! — Carlos ügye szent Arbues, S Torquemada ügye szintén ! -------És az ilyet nem csukják be. — Csökönéi.

Next