Bolond Miska, 1874 (15. évfolyam, 1-52. szám)

1874-03-08 / 10. szám

Budapest, Marius 8-án 1874. 10-ik szám. Megjelen minden vasárnap.—Előfizetési díj : negyedévre 2 frt. félévre 4 frt. egész évre 8 frt. Az előfizetés és minden reclamátió a »BOLOND MISKA« kiadóhivatalába (barátok­ tere, Athe­­naeum-épület) utasitandó. Szerkesztőség Mészáros-utcza 6. szám I. emelet. V.­ XV. évfolyam. és miOTTa­gja­i.“­ (Felfuvalkodott ballada.) Éjfél van. Szórja kün vihar a porondot. ,Ma, ma rabollak el, ama . . majd mit mondok . . Ama kannibáltól' — mormol Kupak lovag — S crescendo folytatás ,nyerget, zablát, lovat!' MulT bajnok is kinéz vártornya ablakán . . »Az asszony lefeküdt; ne várj, vén kajmakám, Enyém lesz még ma nőd« . . S szakállas bárdhoz kap; Érczsarkantyut csatol . . »Le a vonó hidat!« S kerülőt futnak az avar sikár­ füvén; Ki tudja hogy hová? Senki, egyedül­ én! II. Mulzkó alá levente vágtat: ,Hahó! Le azt a dobogót!' „Le-é?" ,„Le ám'" — szól bent az asszony — ,„Urad parancsol, — vén bolond !“' „De — hé ..!“ Hajh késő ellenállni, — A hid csörömpöl, és a nő — Nyergébe röppen a lovagnak S kaczagva mond : ,,,Muff agyiö!'“ * * * Kupakfa agg falai mellé Szint' egy konok vitéz oson. Nyergére áll s megveti bárdja Szakállát az ablakvason. ,Te vagy-e lelkem Multja?" Ezzel Nő nyitja fel az ablakot; Nagyot sóhajt . . aztán lekuszik A dárdanyélen, mint a pók. És a lovag jól megszorítja, S köhint kajánul: »pá Kupak!«------­Felesleges fáradság, bátya; Úgy sincs itthon a ház ura. III. És a vak éj felen, Bokros fenyér felett — Egymásra két dalra száguld . . . Egyik se lát, se hall, ölükben tereh van, Melynek uszálya lobog hátul. S jaj, jaj az egekig! Most Összeütközik A két lovag, de szörnyüképen. S mig kétfelé gurul — Két orra­ tört turul, — Szemük szikrázik a sötéten. S e szikra fényinél .. . Lantomra ! — ük, imé Muff és Kapuk körrajza rezdül... Amaz hasmánt terül; Ez orral van felül, Mely nyílik egy bokron keresztül. S egyben két női­, oly Éles, hulló sikoly Hasit belé a zivatarba. ,Hüb !' — dünnyög Muff lovag — »A patyolatodat!« Kupak pedig: »No . . erre, arra!« De mint sebzet öljük, Sebten futják körül Nyomát az elejtett galambnak. . . . S — mohón bárt— megkerii Egy asszonyt mindenik, S nyeregre kapva — elrohannak. IV. Muff, úgyszintén Kupak mégis hazajutnak. Ez is számit, az is — bérére az útnak. Karján vive rablott kincsét fel a lépcsőn : Kéjes­ kintól már is fúj benne a légcső. Látja már arcát, de bár látni ne kéne.. Szörnyű carambolnak — szörny az eredménye!.. Torkán akad — ámbár mondaná — hogy „tente !“ Pfui! a nőrablásból, két vitéz levente — Ma kövülj meg tollam! bolond lesz ez végkép — Hazahozta saját — hites feleségét, Laczkó.

Next