Bolond Miska, 1875 (16. évfolyam, 1-49. szám)

1875-09-12 / 37. szám

! A falusi kis leány az országgyűlésen. A J de szép ez a Ház, istenem, de szép! S benne milyen gáláns, mily ifjú a nép! Összejártam gangot, vissza karzatot, S nyugovót szemem száz honatyán kapott. Fényes kürtőt hordnak künn a folyosón, Oly magas falunkban nincsen a torony. A sok padsor tömve, mint a méhe kas, Szivem csiklandozza Márkus Pista, Kaas. S mintha jogászbálnak komitéja voln, Czifra ott kis Ugrony, Tóth, Potoczky, Horn. Ám csudálni méltó mindenek fölött, Hogy alig van nős ily sok urfi között. Mert keblemre tűztem egy mályva bakét, S úgy bámultam a mint helyemre juték, Ott hogy ábrándoztam én szegény leány. Oda czéroz minden kukker én reám. És sokan, de hogy mért, nem tudom biz én, Kik lábamhoz ülnek, kik pedig mellém. Meg is karatéroz három úr, az ám. Egyik kérd: »Komán vu portevú, madám?« Másik szól: »Frájlán iszt sén ! Zi líbek!« Egy sarkantyus úr meg: »Nassád, hol lakik? « Én meg elpirultam, oh dehogy is nem, És csak úgy susogva mondtam adreszem. Hol termett virágom ? azt is kérdezek, S ha még annyi volt is, emlékül vivék. S mennyi furcsa szépet kelle hallanom, Oh, úgy elbeszélni nem is akarom. »Bejön a farsangra ? Itt ül akkor is ?« Kérdezőnek isten tudja hányszor is. Jaj beh szép ez a Ház, istenem, beh szép! S benne milyen gálánt, mily ifjú a nép! Ahogy megállok ott a kapuban én, Nagy sietve jött egy szálas úr felém. Fénylett lakczipe rajt, és német ruha. Gazdag úr lesz, mágnás,— de nem katona. Ülni czifra hintón láttam olyat én. Kifent bajsz, s horgas orr arcza közepén. »Dicsértessék Jézusnak, drága nagysám, Nem szeret ön engem ? én szeretem ám !« Ily szentül köszönte, és tán ismere, Mert ajánlá karját, menjek el vele. »Nem lehet«, feleltem, s kérdező: »miért?« »Mert ön gardedámnak nem való, azért.« »Be ne menjen, nagysám,« ez volt a szava, »Országházba! én se megyek már soha ! Kőszegen megbuktam... Jöjjön én velem Inkább felsőházba.« És megcsipelezem, S búsan ott hagyott a múzeum megett. No de hogyha tiltja a pap, mit tegyek ? Jaj, ha az az úr megaprehendál rám ! Mit miveljek akkor, mert jó párti ám! Egy mályva búkéval bémegyek megint, S nem bánom, a papnak szava mire int, Megkérem a portást, hadd legyen szabad Látnom azt a tömjén-parfümös urat, S hogy a fásé szűnjék, megfogom kezét, Gomblyukába tűzöm az egész búkét, ígérem, nem fogom őt megbántani, S félni nem fogok, mert ő nem Mádai. p. f. ------------------------—-— — . -— September 12 1875. BOLOND MISKA. ' T ”---------------- ÉREM csak egy szóra ! Mert tudnia kell uram, hogy Jókai rész mint politikus, mert nagyobb a népszerüsége amit vadász, mint az én népszerűtlenségem, amit lövök. De Jókai roszabb mint regényíró, mert többen szidják a Jövőszázad regényét, mint ahányán olvassák Romhányit. De Jókai legroszabb mint hírlapíró, mert több a kihordója a Honnak, mint előfizetője a Bpesti Szemlének! Móricz, Móricz ! megetetted velem a hevesi dinynyét, meghajtalak a hajával. Éljen Pálffy Berti! Csak még egy szóra kérem ! Ejnye de siet az úr. Elapka proklamatiója a felkelőkhöz. Tisztelt urak, urfiak, válogatott cigánylegények Rácsok ! Morlácok ! Bunyevácok ! Ti 48—49-ben se karóba nem vontatok, se föl nem négy eltetek, szóval meghagytátok az életemet. Én ezért nektek természetesen nagy hálával tartozom. Ez csak finom előrelátás volt: tudtátok hogy jön még idő, mikor szükségtek lesz szövetkező jobbomra. Még prófétaibb illetű előrelátás volt, hogy kivétel nélkül meg hagytátok magatokat veretni általam, élvén a gyanúpörrel, hogy annál dicsőb nimbuszú és félelmesebb leend hadvezéri hírem valaha, ha majd a ti életeken harczolok! Erre pedig itt az alkalmas idő: megtörni a hitetlen pogányt, akik (midőn ti oly gyöngédek voltatok irántunk, nem hagytak a hazáért való mártír halál dicsőségében részesülni, hanem alattomosan magukhoz rejtettek el, s megszégyenítettek kenyérrel és tisztes foglalkozással ! Ti tíz bankó forintot meg egy tepsi csaját is küldtetek nekem, útiköltségül a Duna fejedelemségekig. Ez szép tőletek, de kevés. Nem jönnétek ti ide hozzám ? Paks. Szeptember, KI. Gy. tábornélküli tábornok iránti érdemeikért. (A frig sajnálkozó kegyességgel megveregeti a vállát.') 2) Jelenet. Trefort és választók a kultuszminiszter kerületéből. — Ki az a kettő, akik háttal vannak erre ? — Az egyik a magyar Demosthenes és Washingtonja másik a világ egyik legnagyobb költője, egyik legnagyobb büszkeségünk. Kossuth és Petőfi ! Őket ki nem lehet hagyni a magyar Pantheonból. Ők annak legnemesebb alakjai. (A választók búcsút vesznek és lelkesedve távoznak.)* ,/ * * — Monumentális akadémiai stíl. Hatalmas és geniális feliratot komponált az akadémia a közlekedési minisztérium felhívására az új Margit hídra. Vérszemet kap erre a kereskedelmi miniszter, és felkéri a Tudós társaságot, csináljon az új harminczad épületre valami szép inscriptiót. Az akadémia nyelv és széptudományi osztálya ezt ajánlja : Épült Ъ.11.уЪеаа.. * * * — Gyöngéd. Valami Vadász vagy Halász nevű »szobrász« Izsó és Szerdahelyi mellszobrainak agyag mintáit készíté el. Azt írta e művekről egy Ítész, hogy kielégítők volnának, csak a hasonlatosság és felfogás hiányos. (Az agyag maga kifogástalan.) Zsidó nevű ember. — Szarvas Bogarászat. — Egy öreg paraszt panaszkodott, hogy mily rész időket élünk, és hogy most is egy egész napig oda volt kocsival, lóval, mégis alig birt annyit keresni, amennyit ő meg lovai megesznek. A sajnálat hangján kérdeztem tőle: »Talán valami embert vitt rend?« Erre válasza: »Nem kérem, hanem zsidót!« Ez első pillanatra sértésnek látszik, és parasztjainkat zsidóellenesnek tüntetné fel, amik ők korántsem! A mi parasztjaink »embernek vagy polgárnak« csak a pórt nevezik; a többieket felosztják urakra, mesteremberekre, és zsidókra, ellenben az ember névre csak a paraszt tarthat igényt. Nyelvbakter. Képzőművemű dolgok. A legügyesebb, legfurfangosabb piktor Budapesten bizonyosan Than Mór. Letreskózza a múzeum falára Kossuthot és Petőfit, a posteriori mutatván be a nagy embereket a t. cz. közönségnek. Mondja aztán valaki, hogy a piktor csak egy vonásban is nem találta a nagy férfiak arczkifejezését! Thán úr képének portrait-hűsége minden kritikán felül van. * * * Trefort miniszter a múzeumban. 1) Jelenet. Trefort és Halbrechts frig. — Ki ez a két férfiú, akik nekünk háttal vannak ? — Az egyik Hurbán, aki prédikálja a tótoknak, hogy ki kell irtani a rebellis magyarokat, mert minden tótból kálvinistát akarnak faragni. A másik Forgách halhatatlan muszkavezető. Megörökíttettem őket a magyar haza i...................................................................................................................... 207 ------------------.—1—« Indítvány: Az összeférhetlenségi bizottság káros kihatásának ellensúlyozására ajánlom, alakítson a képviselőház 1. §• házasulandó ifjak bizottságát, melynek 2. §• tagja legyen minden nőtlen képviselő. Beadja a homonovusok nevében Zsedényi. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. — Dr. Desperantine. Kapóra jött, be is iktattuk. Böngészel a műépítészet teréről. Tollbicsaklás az egész, különben is nagyon ártatlan. Ököllel foghatóbbat várunk. — Ein Német, »im Namen Mehrerer.« Hogy ama kép voltaképen »Zsidókultura Budapesten« Toll heiszen ? van benne valami. Legyen tehát »Német-zsidó kultúra.« De a magyar-zsidónak tisztelet. Egyébiránt mégis hamis a német — kultúra. — Bumszti. Életjelnek elég, életnek kevés. Tessék élénkebben mozogni ! — Több kéziratról jövőre.