Evangélikus Gimnázium, Bonyhád, 1940

nemcsak lelkes öregdiákja, hanem testi-lelki barátja, ügyeinek intézője és sorsát szívén hordozója ma is. A mindenható Isten áldja meg magas korát jó egészséggel és szellemi frisseséggel, hadd élhessen még soká, de soká kedves családjának és a múlt gazdag, színes emlékeinek. Az intézet orvosi tisztét és az egészségtan tanítását feb­ruár 1. óta Dr. Grünwald Elek, nyug. községi orvos úr látja el. Tizenkét és félévi munkásság után eltávozott intézetünktől Kadosa Lajos r. k. hitoktató, iskolánk és a tanári testület igaz barátja, aki bizalmunkat bizalommal, megértésünket megértéssel viszonozta; aki az embereket nemcsak a hit alapján ölelte magá­hoz, hanem szívük, lelkük s jellemük alapján ; aki mindenben a felekezeti békét szolgálta s hathatós támasza volt a magyar nemzeti nevelésnek nemcsak egyházában, hanem felekezeti isko­lánkban is. Szívünkből kívánjuk, legyen új működési helyén is a barát­­ság, szeretet megértés, békesség és a törhetetlen magyar haza­­fiúi hűségnek meleget és világosságot sugárzó napja. Kisérje Isten gazdag áldása további életét és működését! Utódjául nm. Virág Ferenc pécsi püspök 387/1941. sz. a. Dr Vesztergombi József paksi hitoktatót nevezte ki 1941 febr 1-i hatállyal. Szeretettel köszöntjük és munkájára Isten áldását kérjük. A tanév lefolyása. Az alakuló értekezletet szept. hó 2-án tartottuk meg a bécsi döntés (aug. 30.) újabb területi nagyob­bodást biztosító, az elnyomott magyarság küszöbön álló felsza­badítását jelentő és mindnyájunkat fokozottabb munkára serkentő igaz benső reménykedéssel és lelkesedéssel. A testület tagjai azonban nem jelenhettek meg vala­mennyien : Merész Konrád és Boros Dezső még mindig katonai szolgálatot teljesítettek. (Ugyanígy az intézet 2 altisztje is.) Az igazgató ez alkalommal köszönetét fejezte ki Lövik Kálmán tanárnak azért a szolgálatkészségért és jóleső szíves­ségért, mellyel az igazgatói teendők elvégzését a nyári szünet­ben egy hónapon keresztül elvállalni szíves volt. A magán- és különbözeti vizsgákat szept. 3. és 4-én tartot­tuk meg.

Next