Finály Henrik: Az ókori súlyokról és mértékekről (Budapest, 1883)

I. Mérték átalában

4 FINÁLY HENRIK: a feltűnő jelenség, hogy az ókori mértékek kipuhatolása körül oly sok vita merülhetett fel, és noha minden időben kitűnő búvárok és tudósok foglalkoztak behatóan e tárgygyal, még mindig maradnak fenn kételyek; legalább nem tudtak még eljutni az eredményeknek arra a határozott szabatosságára, a­melyet kiválóan e téren keresni természetesnek találunk. Látni fogjuk egyébiránt, hogy az előbbeniekben vázolt nehézségek fő oka magában a kutatás tárgya természetében gyökerezik. Hogy ezt megérthessük, igyekezzünk előbb a mérték fogal­mát megállapítani, és azután egy pillantást vetni arra a módra, a­hogy a történelemírást messze megelőzött korszakokban mér­tékek keletkeztek, és mértékrendszerek fejlődtek belőlök. A »mérték« szó egy határozottan és változhatatlanul megállapított mennyiség fogalmát ébreszti bennünk, a­mely egységül szolgál hasonfaju más mennyiségek mekkoraságának meghatározásánál. Ez elméleti fogalom a gyakorlatba átvíve, rögtön arra figyelmeztet, hogy a mérendő mennyiségek minőségéhez képest, épen annyi fajú mértéknek kell létezni, a­hány fajú mennyiség eshetik akár az élet, akár a tudomány gyakorlatában mérés alá, mert miután bizonyos mértékkel csak hasonlajú mennyi­séget lehet mérni, különböző faját pedig nem, önként követ­kezik, hogy minden mennyiségfaj számára saját mértéknek kell létezni. Nem kell azonban hinni, hogy a mennyiségek, mint olyanok, nagyon sokfélék. Egészben véve t. i. a mérés szempontjából voltaképen csak két tekintet csinál különbséget a mennyiségek közt: amennyiben t. i. vagy elvontan tekintjük, mint túrt foglaló valamit, vagy észszerűen, mint érzék alá eső anyagot, így legelébb két főfaját különböztetjük meg a meny­­nyiségeknek mérés szempontjából, u. m. térbeli mennyiségeket és tömegbeli mennyiségeket , és ennél fogva a mértékeknek is két főfaját kell megkülönböztetnünk, u. m. térbeli és tömegbeli mértékeket. Minthogy a tömeg mennyiségére csak annak a vonzás­nak a mekkoraságából következtethetünk, a­melylyel egyik tömör test a másik felé közeledni igyekszik, ez a vonzás pedig különösen az észlelésünk alá eső legnagyobb test, a föld felé

Next