Darkó Jenő: A magyarokra vonatkozó népnevek a bizánczi íróknál (Pest, 1910)
A magyarokra vonatkozó népnevek a bizánczi íróknál. A magyarokra vonatkozó népnevek vizsgálata a bizánczi irodalomban kétféle irányban is szolgálhat tanulságokkal. Először mutatni fogja, hogy miként vélekedtek a bizáncziak erről az ő kultursphserájuk határán mozgó népről, mennyire ismerték meg ezt s hogy egyáltalában minő eljárást tanúsítottak egy idegen nép elnevezésénél. De másodszor, amennyiben ezek a népnevek tényleg a magyarok ethnikai jelleméből vagy történetéből fejeznek ki valamit, szolgáltathatnak esetleg becses útmutatásokat nemzetünk eredetére és őstörténetére nézve is. Ilyfajta vizsgálódásra annál sürgősebb szükség van, mert hazai irodalmunkból nem hiányoznak olyan kísérletek, melyek e népnevek egyikét vagy másikát minden kritika nélkül elfogadva, hajlandók belőlük a magyarokra nézve igen messzemenő következtetéseket vonni. A philologiai módszer, melyet mindenütt kötelességünk alkalmazni, ahol régi nyelvemlékekről van szó, azt kívánja, hogy a nyelvi adatokat a maguk fölmerülésének idején és helyén, a maguk szerzőjének gondolatvilágában igyekezzünk megérteni és méltányolni, azaz ne akarjunk nekik más értelmet tulajdonítani, mint a melyben írójuk használta. Nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a népnevek is tulajdonképpen szavak, melyek éppúgy ki vannak téve az értelem-átvitel és jelentés-változás esélyeinek, mint a köznevek, s valamint emezeknél, úgy amazoknál is az alapjelentés az idők folyamán bizonyos bővülést vagy szűkülést, sőt éppen teljes változást is szenvedhetett. A népnevek történetének ismerete vezet el bennünket a jelentésváltozások különböző phasisainak megállapításához, s ez viszont az illető népnevek értelmének bizonyos adott esetekben való szabatos meghatározásához. AKAI. ÉRT. a NYELV- ÉS SZÉPTUD. KÖRÉBŐL. XXI. KÖT. 6. sz. 1*