Darkó Jenő: A magyarokra vonatkozó népnevek a bizánczi íróknál (Pest, 1910)

A magyarokra vonatkozó népnevek a bizánczi íróknál.­ ­ A magyarokra vonatkozó népnevek vizsgálata a bizánczi irodalomban kétféle irányban is szolgálhat tanulságokkal. Először mutatni fogja, hogy miként vélekedtek a bizáncziak erről az ő kultursphserájuk határán mozgó népről, mennyire ismerték meg ezt s hogy egyáltalában minő eljárást tanúsítottak egy idegen nép elnevezésénél. De másodszor, a­mennyiben ezek a népnevek tényleg a magyarok ethnikai jelleméből vagy történetéből fejez­nek ki valamit, szolgáltathatnak esetleg becses útmutatásokat nemzetünk eredetére és őstörténetére nézve is. Ilyfajta vizsgáló­dásra annál sürgősebb szükség van, mert hazai irodalmunkból nem hiányoznak olyan kísérletek, melyek e népnevek egyikét vagy másikát minden kritika nélkül elfogadva, hajlandók belőlük a magyarokra nézve igen messzemenő következtetéseket vonni. A philologiai módszer, melyet mindenütt kötelességünk alkal­mazni, a­hol régi nyelvemlékekről van szó, azt kívánja, hogy a nyelvi adatokat a maguk fölmerülésének idején és helyén, a maguk szerzőjének gondolatvilágában igyekezzünk megérteni és méltányolni, azaz ne akarjunk nekik más értelmet tulajdonítani, mint a melyben írójuk használta. Nem szabad szem elől tévesz­tenünk, hogy a népnevek is tulajdonképpen szavak, melyek épp­úgy ki vannak téve az értelem-átvitel és jelentés-változás esélyei­nek, mint a köznevek, s valamint emezeknél, úgy amazoknál is az alapjelentés az idők folyamán bizonyos bővülést vagy szűkülést, sőt éppen teljes változást is szenvedhetett. A népnevek történeté­nek ismerete vezet el bennünket a jelentés­változások különböző phasisainak megállapításához, s ez viszont az illető népnevek értelmének bizonyos adott esetekben való szabatos meghatáro­zásához. AKAI­. ÉRT. a NYELV- ÉS SZÉPTUD. KÖRÉBŐL. XXI. KÖT. 6. sz. 1*

Next