Bartalos Gyula: Magyarország önállásának és függetlenségének kivívása 1074 és 1075-ben (Eger, 1910)

9. A hadviselés időtartama

66 férjéhez, elküldeni, hogy tőle sürgősen segélyt kérjen. Most azonban az apátnak megjelenésénél meg­győződött, hogy nincs veszteni való ideje, hanem késedelem nélkül riadót kell fújni a közel eső várnépeknek, és a keze ügyébe eső sereggel ló­halálban kell sietnie a morva határ felé, hogy ott László csapatával egyesüljön. íme, így rótta be Vyd a magyarok történel­mébe hadászatilag is e véres lapot, midőn a király seregét a futó lépésben menekvő Géza elébe ve­zette. Erős kifejezéssel él a krónikás ezen esemény jelzésénél: «A hitszegő Vyd — úgy mond — gonosz tanácsának emlőivel szoptatta meg a ki­rályt, és seregét a vezér ellen indította.»1­9. A hadviselés időtartama. Minden esemény térhez és időhöz van itt kötve, ez okból mindkettőben tisztára kell jut­nunk, ha a tényállásról helyesen akarunk ítélni. Hasznos lesz hát itt is közbevetőleg az idő­számításra világosságot derítenünk, hogy, látván a napok gyors hullámvetését, némileg tájékozást nyerjünk az események lefolyására nézve. Pauler a szegszárdi monostorban történt dol­gokat valamikor januárban véli megtörténteknek, s így képzelte magának — úgy­mond — legalább az utókor a jelenetet.» Ezen nézet azonban alig­ ­ «Dactatusque est pessimo Vyd perfidi consilio, moritque exer­citum super ducem.» (Képes 180­­1.) S a hitetlen Vyd gonosz tanácsá­nak fejet szíván, hadat indított a vezér ellen.

Next