Huszka József: A Magyar turáni ornamentika története (Budapest, 1930)
I. fejezet. A szemdísz
A MAGYAR TURÁNI ORNAMENTIKA TÖRTÉNETE 21 végkettőzés vagy mindig egy irányból indul ki és pl. balról jobbra megy (13. ábra, 1. sz.), vagy váltakozva, az egyikben jobbról indul és a másodikban balról (13. ábra, 2., 3. sz.), avagy keverve, mint a 4., 5. számokban. A váltakozó összekötésnél egy hullámos szár keletkezik, melynek hajtásaiban a szemgolyók vannak és mellettük a fennmaradt háromszögletes terekben a szemhéjak levélszerű végei. A szemben (en face) rajzolt szemekben ugyanezt az alakulást a 3. ábra 6. száma mutatja. Ezek a levélalakok azonban semmiképen sem lehetnek növényeredetűek, mert minden második a szármenettel ellenkezően, természetes iránytól eltérően visszafelé nő, miáltal az összes levél és szár kiinduló irányával szembe fordul. Hogy mennyire az egyes szemekből keletkeztek ezek a szemsorok, azt a 14. ábra 1., 2. számú szíjvége szemlélteti a folytonos szármenetet nélkülöző szemalakjaival, míg a 3. számon már a fejlődés legutolsó állomása látható.Félhold alakú levél. Az írisz kör alakú mélyedést vág ki a kerek szemgolyóból, minek következtében az háromnegyed, vagy félholdnak látszik. Néha egy-egy nagyobb kör jelzi az íriszt, melyben a szintén meglevő kicsiny körmélyedést szemfénynek tekinthetjük (13. ábra 3. sz.). A szemfény ábrázolása különben nem szokatlan a csendestengeri szemalakokban sem. (Lásd Heinrich Schurtz : Das Augenornament. Leipzig, 1895. jaf. 1.). A körformájú szemgolyó az írisz-kimetszés táján keskenyebb, vagy szélesebb szárral hozzá van nőve a szemhéjból keletkezett közép szármenethez, azért a szárról lehajló félholdszerű levélnek is nézhető. Ez a levélszerűség pusztán a készítéstechnika útján létesült, mert ha a szemgolyót egészen körülveszi a határoló mélyedéssel a szobrász, akkor a szerkezetet nagyon meggyöngíti és a szemgolyó könnyen kitörött volna, sőt az áttört példányokban már a minta faragásakor kiesett volna. Kényszerűségből hagyták az összekötést, miáltal megteremtették a félholdalakú levelet. Az összekötést aztán később is megtartották, mikor már egészen növényként kezelték a szemsort. (Lásd a 27. ábra 1., 4. sz.) A félholdszemgolyó mellett a szemhéj gyakran háromszögű levéllé alakul, a betöltendő térhez alkalmazkodva (15. ábra) ; ilyenkor aztán a szemgolyót néha nem is jelzik (16. ábra 4., 6. sz.). A hunn formák átvétele folytán megújhodó bizanti művészet a félholdalakú levelet akantuszszerűen bordázta. A félhold levél a bizantiaktól átment a román és szaracén művészetbe és a mohamedán ornamentikának ma is kedvelt formája. Indiába is eljutott, hova alighanem a Kínából kivert hunnok, a kis jüetik vitték be s nem a mohamedán világ. Középpontos elhelyezés. Az egyik végében nyitott szemhéjú, oldalról nézett szemek, köralakú szemgolyóikkal azonkívül, hogy egymás fölé helyezve, szemsorokat alkotnak, még középpontos csoportosításban is előfordulnak. Nem annyira köralakú mezőket (15/a ábra), mint inkább pajzsalakú és csuklós, sallanggal ellátott ruhadíszeket) szoktak középpontos elrendezésben négy darab szemhéjas szemgolyóval díszíteni (17. ábra). A szemhéjak középen négyszögeletet képezve, oldalukkal összeérnek, azonban szabadon álló végük ritkán van 37. ábra. 1. Csuklós övdísz. Regöly (Tolna m.). 12. sír. Hampel: R. K. E. II. 298. tábla. — 2. Csuklós övdísz Hont megyéből. Arch. Évt. 1894. évf. 96. lap. — 3. Budapest-lóversenytéri csuklós dísz bronzból. Hampel: R. K. E. II. 219. tábla. — 4. Áttört szíjvég. Nemesvölgy (Moson m.). Hampel: R. K. E. I. 141. tábla. — 5. Csuklós övdísz. Szenterzsébet (Baranya m.). Hampel: R. K. E. I. 131. tábla. 36. ábra. 1. A 37. ábra 1. számú dísze. — 2., 6., 7., 8. Magyar suba-, ködmön- és szűrhímzések virágalakjai. — 3., 9. Japán zománcos edények pillangódíszei. 4., 5. Magyar subadíszek szalagmustrái.