Mailáth Kálmán József: A Mailáth-család tragediája (Budapest, 1883)

— Nézd, a nap letűnt az égről, te foglyom vagy! Konstantinápolyba küldetve, nyomtalanul veszett el a hét torony börtöneiben. Özvegye Magyarországba költözött. Ha a mohácsi végzetes ütközet után Mailáth István kardját Szulejmán ügyének szentelve, szintén a törökökhöz csatlakozott volna, akkor semmi hatalom se tartja vissza a nagy padi­­sát, hogy első hevében Bécset elfoglalja s a szent István tem­ploma tornyára a kereszt helyett a félholdat tűzze. És I. Ferdinand soha se viselte volna Magyarország koro­náját. A történetírónak megengedhető talán a kérdés felvetése: «Hogyan alakult, volna Európa és a kereszténység sorsa, ha Németország vallási háborúiban a törökök fegyverei is elhatá­­rozóan közreműködtek volna?» ·— Hogy ez a szerencsétlenség nem következett be és hogy a Habsburg-ház Magyarország trónjára léphetett, az részben a csángó-magyar Mailáth István érdeme. Miként alakult a Mailáth-család sorsa Magyarországon, köz­tudomású dolog. Tragoedia volt a nagy vajda sorsa és háromszáz esztendő múltán ismét fordul elő tragoedia a család életében. Mély fájdalom érzete fogja el egész valómat, a­mennyiben a legutóbbi idők eseményei és a körülmény, hogy több oldalról ezeket az eseményeket személyemmel összeköttetésbe hozzák, arra kényszerítenek engemet, hogy egy olyan tragoediát mond­jak el, a­melyet a bell­ének feledést hozó hullámai­ban fognak elborítani soha.. A régi görögök azt mondanák, hogy az eumenidák az idők folyamán meg nem bűnhődött lényért most a hibátlan utódon állanak bőszül; a keresztény ezt mondja: «Uram, legyen meg a te akaratod, miképen a mennyekben, azonképen itt a földön.»

Next