Fejérpataky László: A királyi kanczellária az árpádok korában (Budapest, 1885)
Bevezetés
foglalkozásuknál, az okleveleknek tulajdonított nagy becsnél fogva teljesen megbízhatóknak kellett lenniök; megválasztásukkor tehát a király bizalma volt az irányadó. A király magántisztviselőjéből lassanként az ország egyik legtekintélyesebb, legelső méltósága lesz; betöltőjének már nem csupán az oklevelek ügyében, hanem országos dolgokban is döntő szava van; sokszor magát a királyt is helyettesíti. Az eleintén korlátolt munkakörben mozgó kanczelláriának kezenyomát korszakunk végével megtaláljuk nemcsak királyi oklevelek kiállításában, hanem magánjogi cselekvényekben, bírói ítéletekben, nemzetközi szerződésekben. A királyi oklevelekkel — a középkorban oly nagy értékkel bíró iratokkal — való foglalkozás mindazok tekintélyét magasra emelte, akiknek a közrebocsájtásban részük volt. Ennek a hivatalnak szervezetébe, munkakörébe bepillantani, megvilágítani fejlődésének korát, megállapítani a kancelláriai személyzet névsorát és működési idejét, azt hiszem, nem háládatlan munka, már csak abból a szempontból sem, mert ezáltal újabb, megbízható adatokat nyerünk hibásan keltezett, későbbi átírások vagy legtöbbször kiadások által elrontott szövegű oklevelek kelte korának megállapításaihoz.