Ortvay Tivadar: Magyarország régi vízrajza a XIII-ik század végeig 1. (Budapest, 1882)

Bevezetés

BEVEZETÉS. Hazánk egy úttörő tudósa, Pesti­ Frigyes, ezelőtt tizen­négy évvel Magyarország régi vízhálózatára h­ívta fel a tudo­mányos közfigyelmet. Felszólalásának czélja nem volt kevesebb, mint annak megmutatása, hogy Magyarország régi hydro­­graphiájának megírása­ a lehetőség körében fekszik. Egy igen figyelemre méltó czikkel az eszmecserét meg is indította, fel­szólítva az ügybarátokat, hogy a­mit valamely vidék vízirati régi viszonyáról és alkotásáról tudnak, hazánk múltjának fel­derítésére közzétenni szíveskedjenek.1) Kevéssel e felszólítás után egy másik nagy tevékenységű tudósunk, Römer Flóris azon indítványnyal lépett a magyar orvosok és természetvizs­gálók XIII-ik nagygyűlésén működött archaeologiai bizottság elé, hogy időszerű volna merő régészeti szempontból hazánk különböző korszakainak hydrographiai térképét elkészíttetni. A nagygyűlés az indokolt javaslatot magáévá tette, s elhatá­rozta annak sürgetését, hogy a hazai geológiai társulat, a geo­­graphiai intézettel szövetkezvén, ez eszméje figyelmét kiter­­jeszsze. 2) A magyar történelmi társulatnak azon bizottsága, mely 1872-ben a vármegyék történeti monographiai tervraj­zának kidolgozására ki lett küldve, javaslattételében kiemelte, hogy egyéb történelmi objektumok mellett a hely­történetíró a folyókat, patakokat, tavakat, mocsárakat és gyógyforrásokat is vegye figyelembe. A magyar történelmi társulat e tervrajzot elfogadta s hely­történetíróink figyelmébe ajánlotta.3) Még későbben, 1874-ben egy kiváló palaeographusunk és monogra­­phusunk, Nagy Imre, az Akadémia II-ik osztályához benyuj­­ t) Századok I, 68—78. 2) Archaeologiai Értesítő I, 10. 3) Századok VT, 412 . 413.1*

Next