Jászay Pál: A magyar nemzet napjai a legrégibb időtől az Arany bulláig (Pest, 1855)

A magyar nemzet napjai a legrégibb időktől - Első könyv - Második szakasz. Hunok

72 ELSŐ KÖNYV. MÁSODIK SZAKASZ : HUNOK. Fő gondul tűzte ki magának, mindjárt kezdet­ben, a hadsereg rendezését. E végett számát, csupán honfiai közöl, ide nem értve az idegen nemzetségeket, tízszer száz­ezerben határozta meg, ollyképen, hogy ha ezen számból csak egy is elesnék, vagy természe­tes halállal meghalna, helyére tüstént más hun állít­tassák.­­ A vérteket s egyéb védő fegyvereket, úgy mint Scythiában szokás volt, bőrből készíttette, mellyek fénylő vassal voltak beborítva, harczosait ezek mellett íjjal, nyíllal, karddal és hegyes dárdák­kal szerelte fel, kiknek különböző vadbőrökből ké­szült kaczagányai s szabadon eresztett hajok és sza­­káluk rettentő tekintetet adott. Zászlóján s vértjén czímerül koronás karulyt vagy karvalyt viselt *), mellyet Gejcza idejéig unokái is megtartottak 2); rá­ fűzött csizma nem jó, mert a sár és víz átszivárog rajta, egy muzul­mán azt felelte, hogy sárban ők gyalog soha sem járnak, hanem ló­háton. Kézai és a magyar krónikák előadása tehát e részben nem alaptalan. A kaukázi cserkeszek öltözete, különösen prémes kalpag­­yok, szinte igen sokat hasonlít a magyarokéhoz. Szűkebb alsó-ruhá­­jukra ők is rövidebb újjú bővebb felső-ruhát öltenek, de selyem helyett különböző sötét színű posztót használnak. Feltűnő, hogy Szabolcs vármegyében, a Nyírben, Tét és Túra helységek között egy hegyet J­ánó-hegynek neveznek.­­ Ugyanez czímere a Kaplyon nemből származott gróf Ká­rolyi nemzetségnek, é­s Nagy-Károly, miként most hibásan hívatik, régi időkben helyesebben Nagy-Káruly­­nak mondatott. 2) „Banerium quoque Regis Ethelae, quod proprio scuto ge­stare consveverat, similitudinem avis habebat, quae hungarice turul dicitur, in capite cum corona. Illud­enim banerium Huni vsque ad tempora Ducis Geic­e, dum se regerent pro communi, in exercitu semper secum gestavere.“ Kézai 21. 1. Hogy itt a ,,turul“ szó csak iráshiba karul helyett, kétséget nem szenved, mind a mellett hogy Horvát István turul sasokat emleget. Turóczi astur-nak fordítja, mi Kirsch Cornucopiája szerint Taubenfalk-ot jelent. — Hogy Geiché-t vagy Geichá-t nem Gejcsának hanem Gejczának kell helyesen ol­vasni, számos oklevelek tanúsítják, hol a eh nem csak és hanem ez helyett is áll; noha nem lehet tagadni, hogy a Gejcse vagy Gecse helységek nevei Gajcaá-ra emlékeztetnek.

Next