Podhradczky József: Béla király névtelen jegyzőjének idejekora és hitelessége. Oklevelek, egykoru és közelkoru kutfők szerint (Buda, 1861)

V. Almus (Árpád) vezér elválasztásáról

127 dana, csak a közönség kívánságára fogunk érvényes törvényeket szabni, és rendeleteket meneszteni. Az ilyen hozott törvény nyomán kelt fejedelmi Rendelet „Re­scriptum Pragmaticum“ Augustin. Collat. III. cum Donatist. Cap. 2. — Theodosius C­odexében VI, 23, 3. XI, 1, 36. XVI, 5, 52. a „Pragmaticum“ szinte törvényes „Rescriptum“ mert „Pacta, pa­ciscentibus legem faciunt.“ A ki valakivel szerződést tett, meg­al­kudott vele : szerződés , alku annak a törvénye. Ezt a Magyar nemzetnek az Árpád házzal kötött szerződését gyakran meg­említi a derék névtelen jegyző ily, és hasonló kifeje­zéseiben „Dux vero Árpád, accep­to suorum nobilium con­silio, legatos misit in castrum Byhor ad ducem Menu­morout,“ és „dux, Zulta duxit filio Tocsun uxorum — et ipso vivente, acce­pit juramenta suorum, et filium suum Tocsun fecit ducem ac domi­natorem super totum regnum Hungáriáé.“ Tehát minden időben a Pragmatica Sanctio nyomán kormányozták nagy herczegeink a Magyar nemzetet, nem voltak korlátlan fejedelmek. Viszont a Magyar nemzet is, míg az Árpád ház fiágában tartott, mindig ab­ból választott fejedelmet, s miután III. Endrében kihalt a fér­fi ág, oly tiszteletben tartó nagy lelkű Nemzetünk az Árpád házzal kötött Pragmatica Sanctiót, hogy még leány ágra is kiterjeszte. A vegyes házakból uralkodott fejeddelmek korában, szabad választás­ra kelvén a dolog, nemzetünk az örökösödést csak 1687, 2. álla­pította meg, és VI. Károly alatt, mint: Hungarorum de Augusta Domo Austrica Benemerita, Budae. 1659. in 8. czimü könyvünk­ben p. 10. elmondottuk, a leány ágra is kiterjesztvén, midőn Má­ria Theréziát több hatalmasságok megtámadták, piros vérén, élete s javai föláldozásával, hatalmasan megmentette, és atyja székében megerősítette. Nehéz idők voltak azok, de nagyobb lelküek dicső őseink! kedelem emelkedik, ha rájuk gondolok; a helyett, hogy követeléseket tettek volna, harczba rohantak a fölséges Habsburg- Lotharingiai Ház lételéért. — A Magyar nemzet tehát részéről mindenka szorosan megtartotta a Pragmatica Sanctionak kötését, a mennyben őt illette, és illeti. A VII. magyar választóról, mint nemzetségeik képviselőiről tudni kell az ős­kor szakását, hogy hajdanában a persa fejedelmet is, mint egykor az elenyészett római birodalom császárát, VII. választó választotta; és hogy Árpád előtt a magyar nemzetnek csak bartái vagy vezérei, kapitányai voltak, kiket a nemzetségek szaba­don választottak magoknak. Határozottan írja az egykorú Constan­tin görög császár de adm. Imp. c. 38. „El­állottak hét nemzetből, és sem belföldi, sem külföldi fejedelmük soha sem volt, hanem

Next