Podhradczky József: Béla király névtelen jegyzőjének idejekora és hitelessége. Oklevelek, egykoru és közelkoru kutfők szerint (Buda, 1861)
III. Almus első vezérről
119 idem, quod Bel, i. e. Jupiter: adeo, at Pileser Jupiter et Mars.“ Hyde, Cap. 2. p. 65—66. Alig képzelhetnék, ha példáink nem volnának, mint változnak a különbféle nemzetek szájában a tulajdonnevek. Eunedu=Onedu=Anedu=Adenu=Adonis a Nap neve; Belian pedig Bél, byblusi Philónál Sanctumathon IX. könyve elébe írott beszédében más formában is olvashatni „Quam ob causam Adonisianas, Bybliorum rex, quam res divinas atque humanas vellet cognoscere, atque paucos solum inveniret humanarum rerum peritos; qui artem res divinas tradere potuisset incorruptas, neminem, antiqua iussit apportari Scripta, quae Sanctumathoni scribae mandavit per legenda atque excerpenda.“ Emesu, olvasd: Emecsu. M. betű elébe tételével Menecs — Menecske most menyecske — Virifoemina —mulier — nő, mint az Eme szóból bizonyos, melynek változásai: Anna — Mama — Ana — Anya. Mivel Emecsnek Almus születése álmában jövendöltetett meg, midőn viselés korában Turul képében menyei látást látott, magyar nyelven pedig az álom régiesen Álm, ezért Almusnak nevezték. Nem csuda, hogy a névtelen jegyző, és krónika íróink e nemzeti monda megfejtésében nem boldogulhattak, mert ez nem keresztény hagyomány. De ha Mythus világánál fogunk az etymologiához, azonnal tisztában leszünk: a Turul = Astur, Sas neme, az Ormos = Almus = Napnak a madara, akitől az okos Lelkek származtak; közönségesen a madarak, melyek tisztáknak tartottak, az Istenek követei és tolmácsai. Kleuker. Anhang zum Zend Avesta II. Th. p. 104. Philostrates vita Apollonii I, 25.— Ők hirdetik az Istenek végzéseit az embereknek, ha megtudják Job. 28, 21. — Zend Avestában Erosch madár az „welcher des Himmels reines Wort spricht.“ Jescht 88. Carde 17. 32. Jescht 86. Carde 16. — Das ist der Habicht (Turul), welcher auch den Aegyptern des Himmels Wort, das Gesetz verkündigte, wesshalb die heiligen Schreiber die Feder desselben auf dem Kopfe trugen“ Hammer, Wiener Jahrbücher IX. B. S. 64.— Ovidius szerint, a reggeli álomban előtűnt látás az igazi: „Namque sub Aurora, iam dormitante Lucerna, Tempore, quo cerni somnia vera solent.“ Tehát nem az Álomról hívták Almásnak, hanem Ormosról, vagyis Hermesről , Mercuriusról; élténél az Almási és Orosdi nemzetségek , Almás meg Ormosd helységek neveiben, mint mellék név annyit tesz, mint: σεβαστός — Augustus = Colendus = Venerabilis; vagy mint a névtelen jegyző magyarázza : Sanctus, épen e jelentéssel olvashatni az Almus mellék nevet in Vita Joachimi Servitae. Act. Sanctor. Tom. II. April, p. 458. — „vocatus est Almus,