Károlyi Árpád - Szalay József (szerk.): Nádasdy Tamás nádor családi levelezése (Budapest, 1882)
Bevezetés
BEVEZETÉS. A török hódításig oly határozott központja volt Magyarországnak, a minő kevés más országnak. Az összes nemzeti élet Budán összpontosult. Innét kezdve azonban teljesen megváltozott a helyzet. Egy város sem volt olyan, ahol előkelőinknek, ha nem is többsége, de számottevő része együtt lakott volna. E körülmény sok tekintetben hátrányára vált művelődésünk kifejlődésének, de egy művelődési tényezőt mégis elősegített : a levelezést. Az egyik előkelő vagy egyéb tekintetben hangadó egyéniség sokszor egész országrészek által volt elválasztva a másiktól, a közlekedési akadályok pedig már tíz-húsz mértföldet is messzinek tüntettek fel, nem maradt más mód nézeteik, érdekeik megbeszélésére, ügyeik elintézésére, mint a levelezés, éspedig többnyire nem a hivatalos, hanem a magán jellegű levelezés. Innét van az, hogy a mohácsi csata és a szatmári béke közti korszak történetének legjelentékenyebb forrásait oly családok magánlevéltárai képezik, amelyek egyes tagjai azon korszak valamely részében elsőrendű szerepet játszottak. Némelyek e családi levéltárak közül az Országos Levéltárba kerülve, annak legbecsesebb alkatrészei között foglalnak helyet, mint a Szákóczy és Thurzó családok levéltárainak egy-egy része. Ezekhez csatlakozik, a Nádasdy családé, amely Nádasdy Ferencz országbírónak lefejeztetésekor nagyobb részben a magyar kamara levéltárába vitetett (s azzal együtt az Országos Levéltár alkatrészévé vált), kisebb részében pedig a bécsiHázi, Udvari- és Állami Levéltáriba került.