Angyal Dávid: Adalékok II. Rákóczi Ferencz törökországi bujdosása történetéhez (Budapest, 1905)
Adalékok II. Rákóczi Ferencz törökországi bujdosása történetéhez
ADALÉKOK II. RÁKÓCZI FERENCZ TÖRÖKORSZÁGI BUJDOSÁSA TÖRTÉNETÉHEZ.) Francziaország konstantinápolyi követe, Ferriol, a szatmári béke megkötése után írt beszámolójában azt mondja, hogy Rákóczi felkelése a franczia érdekekre nézve igen hasznos diversió volt. Ez a diversió Ferriol szerint a császárnak húszezer emberét kötötte le s évenként nyolcz vagy tíz milliójába került.* 2) A szatmári béke után következő évben Ferriol utóda, Des Alleurs is foglalkozott Rákóczi ügyével. 1712 nyarán ugyanis Pápai János, Szolimán végrendeletére hivatkozva, arra kérte a fényes portát, hogy a fejedelem a török »segítő erejével« bemehessen az erdélyi fejedelemségbe, ígérve »mint azelőtt, az adót és hadakozást.« Pápai Des Alleurs támogatásába vetette reményét. De csalódott benne s »nem dicsérhette.« Des Alleurs ugyanis elmondta Pápainak, hogy ha a török most megtámadja a császárt, tartania kell a czár bosszújától s alighanem elvesztené a két oláh fejedelemséget. Des Alleurs mindezt meg is írta a fejedelemnek, mert mint mondá, mérsékelni óhajtotta Rákóczi merész eszméit.3.) Rákóczi ekkor leginkább a franczia udvar jóindulatában bízva, 1713 elején Francziaországba érkezett a nagy király *) A párisi Archives Nationalesban XVI-ik századi magyar történeti adatokat keresvén, nehány jelentést s levelet találtam Rákóczi bujdosásáról. Ez iratok s a már közzétett adatok egy részének segítségével igyekeztem megvilágítani Rákóczi bujdosása történetének nehány részletét. 2) Ferriol mémoireja. Schefer: Mémoire historique sur l’ambassade de France à Constantinople par le marquis de Bonnac. Paris, 1894. 126. 1. 8) Thaly : Archivum Rákóczianum, I. oszt. VII. 180. 191. Hurmuzaki : Documente, Suppi. I. 1. 412.1