Angyal Dávid: Adalékok II. Rákóczi Ferencz törökországi bujdosása történetéhez (Budapest, 1905)
Adalékok II. Rákóczi Ferencz törökországi bujdosása történetéhez
térés útja még nem volt elvágva; de Rákóczi elűzte az aggodalom nyári felhőit s tovább ment. Gallipolitól Drinápolyig a nép nagy lelkesedéssel fogadta, mint távol földről jött királyt, ki a legyőzött török népnek reményt és segítséget hoz. A drinápolyi fogadtatás szertartásai némi gondot okoztak Rákóczinak. Nem akarta, hogy úgy fogadják, mint Thökölyt vagy Apafit fogadták, hanem valamivel nagyobb fénynyel, talán olyannal, aminővel János Zsigmondot tüntették ki. A török udvar abban állapodott meg, hogy úgy fogadják Rákóczit, mint a tatár khánt vagy mint a török uralkodóház egyik tagját.) De a külső fény nem rejtette el a fejedelem elől azt a megdöbbentő valóságot, hogy a porta el van csüggedve s békét óhajt. Rákóczi szívesen látott vendége volt a szultánnak, mert megjelenése felélesztette a nép reményét s a német császárral szemben fenyegetésnek látszott, de Ibrahim kajmakám már lanyhán készült a háborúra, inkább csak a béke gyorsítása végett. Ez ezért kétkedő mosolylyal fogadta Rákóczi szerződési tervét, melynek csak a háború első időszakában, vagy a belgrádi csata előtt lett volna igazi értelme. Nagyon nehéz is lett volna ekkor a Rákóczitól kívánt összeget előteremteni, hiszen épen a pénzhiány fokozta a török békevágyát. Midőn Rákóczi látta, hogy a portát bajos lesz a háború derekas folytatására bírni s hogy a szultán még elfogadja az angol és hollandi közvetítést, legalább azt kívánta a nagyvezírtől, hogy forduljon az északi hatalmakhoz s Francziaországhoz a közvetítésért. A porta e tanácsot elfogadta, mert Rákóczi s a maga érdekében is inkább óhajtotta a magyar fejedelemtől ajánlott combinatiót, semmint a tengeri hatalmak közbenjárását. 1718 elején a nagyvezír elküldötte Mustafa agát Lengyelországba, s Ibrahim kajmakám a porosz királynak is írt. II. Ágost elhallgatja válaszában Rákóczi ügyét s a békealkuhoz szerencsét kíván, de I. Frigyes Vilmost rá akarta beszélni, hogy fogadja az agát. Azt mondják, hogy így akart viszályt támasztani a porosz és a császári udvar közt, de valószínű az is, hogy segíteni akart Rákóczin. * Confessiones, 280—282. Theatrum Europaeum, 1717.