Kővári László: Erdély története 1848-49-ben (Pest, 1861)
1849 - XIX. A muszkákkali csatázások
hogy Vásárhely felöli félelme alaptalan, erejét innen is áthozá. Bem a muszkák balszárnya által tartott magaslatot akará minden áron elfoglalni, de nem sikerült, de mindjárt kezdetben Skariatin tábornokot önkezével előtte. A parányi sereg a 10 zászlóalj gyalog s 14 század lovas s 28 ágyúval ellenében az irtózatos ágyúzás daczára, esti 7 óráig húzta el a csatát. Azonban a székely ágyuk kimelegedtek, nem lévén mivel felváltani, a centrumon négy elpattant: 4 század uklanus és kozákság a jobb szárnyra veté magát, s azzal a csatának vége volt. A sereg, mely többnyire tüzet nem próbált ujonczokból állt, megfutott, felbomlott; Bem lovát ellövék, kocsiba ült, az ukranok kezikbe vágtak: 500 ember fogságra jutott, 7 ágyú, két zászló oda veszett; Daczó Sigmond lovas őrnagy, Zeyk Domokos százados, Dáné János főhadnagy s mások elestek; Bem szekere feldőlt, rajta a pénztár, a diszkard, mivel a hölgyek megtisztelték ott rekedt, Bem az út melletti mocsárba veté magát : szerencséjökre az est beállt a futókat leplével eltakarta; négy Vilmos-huszár visszajött, holtestét keresék s őt magát találták meg. De nem találták Petőfi Sándort, a magyar Berangert, a népszabadság dalnokát, ki a télen Bem mellett volt. Miután Mészárossal, a nyakravaló nem hordás miatt összejött, s honvéd rangjáról lemondott, most érkezett ismét vissza, jul. 25-én együtt akartunk Bem után indulni Moldvába, hogy vele találkozzék. — Ide nemzetőri ruhában s szekérrel jővén, gyalog nézte Fejéregyházáról hosszasan a csatát, mely a mint egyszerre felbomlók, ő is futott, hol az út Fejéregyházáról Héjasfalvának a hegy alá kanyarodik, s emlékoszlop emelésére oly szép rétség van, a hegyre akart felkapni, Dános felé, a hegyoldalon akkor törökbuza zöldért, itt vérzett el, kozákok fegyverétől. Ily vesztesünk csak Vízaknán volt. A sereg nagyrésze szétoszlott: a székelyfiak hazamentek; a XXVII. zászlóalj kalotaszegi fiúkból állván, Kolosvárnak vette útját. Bem, hogy a vészhírét megelőzze, még azon éjjel Keresztúri szekérbe ült, s egymaga érkezett aug. 1-én reggel Marosvásárhelyre