Vahot Imre (szerk.): Honvédek könyve. Történelmi adat-tár az 1848-ki és 1849-ki magyar hadjáratból 2. (Pest, 1861)
Jellemvonások Damjanics életéből
Jellemvonások Damjanics életéből. — Elekes István, volt honvédtiszttel. — • A mi úgynevezett öreg urunk, a mi apánk magas homloka alatt sűrű és nagy szemöldök által védett apró fekete szemek szikráztak. Kidomborodott arczát szépen osztá éppen két részre nemes hajlású fasorra, mely nem volt húsos, sőt éles és hegyes inkább, mint tompa; szabályos mondhatni szép száját, melynek alsó ajka durczásan csücsörödött, sűrű fekete bajusz és terjedelmes szakáll környezte, mely szintén második gombjáig takarta mellét, és a férfias arcz kopasz koponyáján nagyon kevés göndör hal tenyészett még azon tájig, hol fehér kakastollas sapkája szokott székelni. S bár az öreget nyakas embernek lehete mondani, nyaka úgyszólván nem volt, csak úgy állott e nemes fő széles vállain, a méltóságosan domborodott mell fölött, melynek tágas üregében rettenthetlen szíve kényelmesen megférhetett roppant tüdejével. Magassága úgy hiszem meghaladta az élet. Minden tagja kellő arányban állott egymáshoz, s ha mondom, hogy magam is 5' 5' 5"' magasságban, 152 font súlylyal, nem számíthatom magamat a törpék közé, mégis egyik karjából kitelt volna nekem a lábam, egyetlen combjából pedig a derekam 5 Így lehet fogalmunk e martialis alakról Most még csak nagy per-Honvédek könyve. 1