Egressy Ákos: Emlékeim az 1848-49-dik évi szabadságharcz idejéből (Budapest, 1893)
If . Fényes perezei a feherajzó ifjúkornál, midőn ébredő napunk tűzsugám honitlan éjjünk résztelenségébe röpítik édes ábrándjainkat, boldogító reményeinket: visszahozhatlanok vagytok-e azért, mert elmúltatok s mert az étet riharai ámultak át rajtatok?! . . . pálljátok abban találja-e ezélját, hogy a mi at nak 'maradjatok ? . . . Emlékezetünk szivárványa·, mely életfolyamunk páráéiból emelkedik·, int bizonyítja, hogy a nagyintézönek tenyereket alkotó csöppjével 'régett mn ezélja van . . . Nem engedhettem· megsemmisilni az érzéseket és emlékeket, mint alkatrészeit amaz eseményeknek, met jel, hazai történelmünk legfülesőbb korszakát, jelölik, s kihatnak a magyar nemzet örökéletére. Saját megy gőzödére met körére, lehetek talán elfogult; mert hiszen melyik jóérzéses magyar ember nem az, ki szabadság/hibrozunkat átélte, s a ki nem zárkózhatott el az események hatása elöl, melyeknek közvetlen részese volt " . . . Ámde, küzdelmesül róla, veiigibenöt évvel edzett lelkimarlalommal mondhatom, hogy tollamat minden mellékérdeken felülemelkedett, fügy ellen, tiszta honfi mi érzés rézérette, s az a hamis ifinn közhaggalat, mely az időben minden igaz honvédbajtársam keblét áthatotta. Ennek óhajtok csupán hit tolmácsa, őszinte visszhangja lenni, az üj vizsgálatában, melynek ezúttal .. EMLEKETMk- 1 η el adózom. Bad a pest. I sitit, júliusit,í SS. Egressy Ákos,