Egressy Ákos: Emlékeim az 1848-49-dik évi szabadságharcz idejéből (Budapest, 1893)

If . Fényes pe­rezei a feherajzó ifjúkornál­, midőn ébredő napunk tű­zsugám­­ honitlan éjjünk résztelenségébe röpítik édes ábrándjainkat, boldogító reményeinket: visszahozhatlanok vagytok-e azért, mert elmúl­tatok s mert az étet riharai ámultak át rajtatok?! . . . pálljátok abban találja-e ezélját, hogy a mi a­­­t n­a­k 'maradjatok ? . . . Emlékezetünk szivárványa·, mely élet­folyamunk páráéiból emelke­dik·, int bizonyítja, hogy a nagyintézönek tenyereket alkotó csöppjével 'réget­t mn ezélja van . . . Nem engedhettem· megsem­m­isi­­lni az érzéseket és emléke­ket, mint alkatrészeit amaz eseményeknek, met jel, hazai történelmünk le­gfü­­leső­b­b korszakát, jelölik, s kihatnak a magyar nemzet ö­r­ö­k­­é­l­e­t­é­r­e. Saját megy gőzödére met kör­ére, lehetek talán elfogult; mert hiszen melyik jóérzéses magyar ember nem az, ki szabadság/hibrozunkat átélte, s a ki nem zárkózhatott el az események hatása elöl, melyeknek közvet­len részese volt " . . . Ámde, küzdelmesül r­óla, veiigibenöt évvel edzett lelkim­­arlalommal mondhatom, hogy tollamat minden mellékérdeken felülemelkedett, füg­­y ellen, tiszta honfi mi érzés rézé­rette, s az a h­a­m­is ifin­n k­ö­z­­h­a­g­g­a­l­a­t, mely az időben minden igaz honvédbajtársam keblét áthatotta. Ennek óhajtok csupán hit tolmácsa, őszinte visszhangja lenni, az ü­­j v­i­z­s­g­á­l­a­t­á­b­a­n, melynek ezúttal .. EMLEKETMk- 1 η el adózom. Bad a pest. I sitit, júliusit,í SS. Egressy Ákos,

Next