Steier Lajos: A tót nemzetiségi kérdés 1848-49-ben 2. Okmánytár (Budapest, 1937)
Előszó
ELŐSZÓ. A tót nemzetiségi kérdésnek 1848—1849. évi iratait a bécsi állami levéltárból, a budapesti m. kir. országos levéltárból, a bécsi hadi levéltárból, a bécsi belügyi levéltárból, a Nemzeti Múzeum levéltárából ,és kis részben, évtizedekkel ezelőtt, a régi liptómegyei levéltárból gyűjtöttem össze. A kutatási munkát többnyire 1922—25-ben végeztem. Ezóta a kérdésre vonatkozó anyag egy része a bécsi levéltárakból átkerült a magyar központi levéltárakba, mint például a Batthány- és Kossuth-kormányok okmányai, valamint a magyar függetlenségi harcra vonatkozó magyar hadi iratok. Ezt a változást a levéltári jelzeteknél csakis az előbb említett iratoknál eszközöltem, minthogy a jelzeteknek az egész vonalon való teljes megváltoztatása tetemes munkatöbbletet okozott volna. Az okmányok tárgyai, keltezései és régi jelzetei, azt hiszem, megfelelő útbaigazítást nyújtanak. Ezen munkám, különösen pedig az iratokat magába foglaló kötet, a bécsi belügyi levéltár égése és pusztulása előtt készült is és így ,olyan okmányokat is ismertet, melyek valószínűleg a nagy és pótolhatatlan károkat okozott szerencsétlenség martalékául festék. Az iratgyűjtemény összeállításánál szem előtt tartottam a technikai és anyagi szempontokat, melyek egy túl nagy kötet kiadását nem tanácsolják. Ezért a kérdéssel csakis a legszorosabb vonatkozásban álló iratokat vettem tekintetbe és a kiválogatásnál a következő rendszert követtem : az anyag nagy részét, különösen a nem terjedelmes és nem közvetlen anyagot a feldolgozás jegyzeteiben használtam fel, megfelelően kiemelt idézetekkel, az ezen kötetben közreadott iratok között fontosság tekintetében betűtípusban tettem különbséget, ezenkívül az egyes iratoknál a kérdésre nem vonatkozó vagy kevésbbé fontos részeket petitben szedett kivonatokban ismertettem, míg a kérdésre tekintetbe vehető részt változtatás nélkül leközöltem. Ebben a kötetben a túltengő jegyzetezést kerültem, mert az okmányokra vonatkozó kielégítő magyarázatot az első kötetben kapja az olvasó, amelyben pontos utalás van az egyes iratokra. Ami a közölt iratok ortográfiáját illeti, lehetőleg ragaszkodtam az okmányok eredeti írásmódjához úgy a magyar, mint