Garay Antal: Párisi és hazai forradalmi emlékeim 1848-1849 (Gyoma, 1914)
Előszó
ELŐSZÓ Édesapám Garay Antal született 1822-ben Szegszárdon, testvére volt Garay Jánosnak a költőnek. Szülei egy szerencsétlen per folytán elvesztették vagyonukat és nagy szegénységbe jutottak, úgy, hogy fiaikat tovább iskoláztatni nem bírták. Két nagyobbik fiuk János és Alajos, kik akkor már a felsőbb osztályokat járták, saját erejükből tovább folytatták tanulmányaikat, de Antalt kénytelen volt atyja az iskolából kivenni és Pécsről haza hozta Szegszárdra, hol mesterségre adta. De a lelkes fiút nem elégíthette ki sorsa, más jövő után vágyódott. Tanulni kezdett önszorgalmából és hogy évek múlva ifjúvá fejlődött, hosszú útra indult, hogy megismerje a világot, hisz az életet már akkor is jól ismerte tizenhét éves korában. Középeurópának jó részét gyalog járta be, küzdve az élettel. Dolgozott, tanult és szenvedett és már akkor följegyezte kis fekete könyvecskéjébe életének és utazásának fontosabb mozzanatait. — 1849 június 1-én írta e kis könyvbe az első elválását „Az Atya, Anya ’s Testvérektől.“ Minden nevezetesebb helyről, később a csataterekről is egy-egy virágot vagy falevelet tett el emlékül kis könyvébe és ezeket mindvégig megőrizte. Szabadságért rajongó lelke a szabadság honába vágyódott és nem is pihent addig, mig