Garay Antal: Párisi és hazai forradalmi emlékeim 1848-1849 (Gyoma, 1914)

Előszó

ELŐSZÓ Édes­apám Garay Antal született 1822-ben Szeg­­szárdon, testvére volt Garay Jánosnak a költőnek. Szülei egy szerencsétlen per folytán elvesztették va­gyonukat és nagy szegénységbe jutottak, úgy, hogy fiaikat tovább iskoláztatni nem bírták. Két nagyobbik fiuk János és Alajos, kik akkor már a felsőbb osz­tályokat járták, saját erejükből tovább folytatták tanul­mányaikat, de Antalt kénytelen volt atyja az iskolából kivenni és Pécsről haza hozta Szegszárdra, hol mes­terségre adta. De a lelkes fiút nem elégíthette ki sorsa, más jövő után vágyódott. Tanulni kezdett ön­szorgalmából és hogy évek múlva ifjúvá fejlődött, hosszú útra indult, hogy megismerje a világot, hisz az életet már akkor is jól ismerte tizenhét éves ko­rában. Középeurópának jó részét gyalog járta be, küzdve az élettel. Dolgozott, tanult és szenvedett és már akkor följegyezte kis fekete könyvecskéjébe éle­tének és utazásának fontosabb mozzanatait. — 1849 június 1-én írta e kis könyvbe az első elválását „Az Atya, Anya ’s Testvérektől.“ Minden nevezetesebb helyről, később a csataterekről is egy-egy virágot vagy falevelet tett el emlékül kis könyvébe és ezeket mind­végig megőrizte. Szabadságért rajongó lelke a szabad­ság honába vágyódott és nem is pihent addig, mig

Next