Pap Dénes: A Parlament Debrecenben 1849. 1. (Lipcse, 1870)
Előszó
ELŐSZÓ: „Különféle irányban seregeket küldök — hirdetétig. Windischgrätz 1849. február 11-én kelt proclamatiójában, — melyeknek parancsnokai pallosjoggal ellátvák, akiknél Kossuth-féle felszólítás, vagy pártjától eredeti akárminő iromány, levél, hírlap sa t. találtatni fog, rögtönítéleti eljárás alá esend .......minden postaigazgató vagy tiszt, aki olyan Debrecenből keletkezett irományt, levelet, felszólítás elfogad, vagy tán még odább is szállít, kötéllel fog bűntetteini.“ Nagyon természetes, hogy a Windischgrätz által kilátásba helyezett akasztófa egyátalán nem volt csábító a Debrecenből keletkezett iratok, nyomtatványok terjesztésére, s így az ellenséges császári hadak által megszállott országrészekbe csak tévedve jutott el a magyar kormánynak valamely közleménye, csak tévedve egy — egy proclamatió vagy hirlappéldány. *) Majd jött a Haynau-Bach kormány s vad üldözéssel kezdé pusztítani mindazon adatokat, melyek a forradalomra vonatkozással voltak. Egy — egy hirlapszámnak, vagy valamely pro *) Hanem ha meghamisittatva, mert erre is van példa, így a székelyek a „Kossuth Hírlapjáéból olvasták 1848. végén, hogy Pestet Windischgrätz elfoglalta, hogy Kossuth megszökött, hogy Magyarország a régi állapotba állíttatott vissza, és hogy a szerkesztő (már mint a „Kossuth Hírlapja” szerkesztője) mennyire csodálkozik a felett, hogy mindezek dacára is a maroknyi Háromszék elég vakmerő nemcsak a császári vitéz seregeknek ellentállani, hanem még a császár ő felsége hű népeit Brassóban és vidékén háborgatni! Ezt — mondom — a székelyek „Kossuth Hírlapjáéból olvasták, mely, miként hinni lehet, Szebenben nyomatott, s kétségen kívül hasonló ármánynak és csábításnak eszköze volt, mint a Közlöny azon hamis száma, melyet Windischgrätz nemzetgyilkoló céljainak előmozdítására nyomatott bérencei által Pesten.