Gracza György: Az 1848-49-iki magyar szabadságharcz története 2. (Budapest, 1894)
I. Fejezet. Megadjuk!
1. „Megadjuk!” 21 ellenpárt terrorizmusával szemben, nem tudták diadalra vinni lobogóját. A nemzet bűvösszavú lantosa megbukott, egy jelentéktelen apró ember, Nagy Károly győzedelmeskedvén fölötte. A Petőfi pártja a választás ellen petícióval élt. A kérvényt 176 választópolgár írta alá, s a következő pontokban összegezték sérelmeiket: a) Petőfi Sándor követjelöltüket az ellenfél rágalmazta, hogy t. i. Petőfi lázító orosz kém, kinek agyonütését, vagy felakasztását a minisztérium csak örömmel hallaná; b) midőn Petőfi Szabadszálláson megjelent, a felizgatott tömeg ellene rohant; c) midőn Petőfi választói a szavazáshoz megjelentek, az ellenfél választói által agyonütéssel fenyegettetvén, távozni kényszerültek; d) a város tanácsa pártos állást foglalt el, mert azzal fenyegetőzött, hogy ha Petőfi választatik meg, lemond hivataláról; e) a főbíró parancsára nem a kezes (igás), hanem a szilaj ménes hajtatván be, e miatt sokan a választás helyére nem mehettek. E panaszpontokhoz hozzáteszik még, hogy azon esetre, ha sérelmük nem nyer orvoslást, kilépnek a nemzetőrségből. Nagy Károly választása azonban, noha a képviselőház vizsgálatot rendelt el, mégis igazoltatott. Július 10-én a ház tisztviselőire ejtetett meg a szavazás. Elnökké Pázmándy Dénes, alelnökké: Pálffy János és Almássy Pál választattak. 4 Schiick Ferencz osztrák tábornok — ^Eredetije a bécsi cs. udv. levéltárban.) ORAfJZA OY. : A mftorcrnr H7fl.hn.HflAirhn.rntt tHrtAnnf.« 11