Hentaller Lajos: Görgey mint politikus (Budapest, 1889)
bizonyítja, hogy az ily tettek már e földön el szokták nyerni kiérdemelt jutalmukat. Évek, mondhatni évtizedek óta napirenden van irodalmunkban az a tengeri kígyó, melynek neve: «Görgeykérdés», s mely csak a körül forog: kénytelen volt-e Görgey feltétlenül letenni Világosnál a fegyvert, vagy sem? A közvélemény Görgey Arthurt rögtön a világosi fegyverletétel után a legnagyobb bűnnel, a hazaárulással vádolta. A szabadságharc életben maradt vezér férfiainak nagy része, főleg pedig a külföldre menekültek, szinte homlokára sütötték az árulás bélyegét. Viszont pár év előtt, kétszáz és néhány egyén, kiknek nagy része szabadságharczunkban alantas szerepet játszott, ellentétbe helyezvén magát a közvéleménynyel, rehabilitálni igyekezett Görgey Arthurt az árulás vádja alól. Ezek a jó barátok úgy tüntetik fel a volt dictator ügyét, mintha kortársai és politikai ellenfelei elsietett és rosszakaratú vádja sütötte volna rá a fővezér homlokára a bélyeget s mintha a nagy történeti katastrófának balrafordulásáért ő csak bűnbaknak, villámhárítónak lett volna a közvélemény elé állítva, nehogy a nemzet saját magában keresse és találja fel a valódi hibát, s ez által saját nemzeti életének fonala ketté szakadjon. Most legutóbb testvéröcscsének Istvánnak jelent meg három vaskos kötete. Ez a három kötet nem egyéb, mint az 1852-ben Görgey Arthur által kiadott «Mein Leben und Wirken in Ungarn» czímű munka bővített kiadása. Utóbbit a szenvedély és fájdalom befolyása alatt irta a fővezér. Amaz meggondolt, hideg, megfontolt fővel öszszeállított munka, melynek legnagyobb hibája, hogy szer . Görgey Arthur : Gazdátlan levelek. 4— 5. lap.