Mészáros Károly (szerk.): Kossuth levelezése a magyar szabadságharc karvezéreivel 1848-1849-ben (Ungvár, 1862)
VI. Klapka miniszterileg megróvja Perczelt
Nagy volt a nép rémülete, mert ezen hadak megérkeztével valamint Bonyhádon, úgy környékén a magyar érzelmű polgárok elhurcoltattak s kiraboltattak. Pécsváradon több előkelő egyén, nevezeten Visi orvos s Hengel írnok, mint forradalmi izgatók több mesteremberek s vagyonos földmivelők elfogatván, kegyetlenül megbotoztattak, s ezen kívül váltságdíjul egyenkint 3000 p. frt. kényszerittettek lefizetni. Hasonló történt Pécsett, különösen Perczel Gejza főszolgabíróval s többekkel. Mindezeknél nagyobb mértékben kelle Szekszárdnak lakolnia, mert itt azon kívül, hogy Jellachich száz ezer adag kenyeret, több ezer darab ökröt s akó bort, tömérdek szénát és zabot zsaroltatott ki a városból, ötven egyént fogolylyá tőn, s Albanicz és Szegedi Ferencz ifjú szép nejét férjeik helyett, kik elmenekültek, turul gyanánt magával hurcolta s táborában letartóztatta. S hogy a horvát seregek eltávoztával az ekkor megbüntetett nép föl ne lázadhasson, több századokra menő fegyveres csapatot hagyott a megyében, kik a rablást és különösen vagyonos polgárok üldözését még elvetemültebb barbársággal folytatták. Leírhatatlan a népnek szenvedése. Kevés napok előtt Kopcsányi József szabadcsapatvezér mint mondák, dulcs rabolt a legnagyobb féktelenséggel a megye népségén azon cím alatt, mivel a forradalmi ügy iránt nem mutatott elégséges buzgalmat, most pedig épen forradalmi érzelmeiért kelle szenvedni s uj rablók zsarnokságait tűrnie. — Földvárról, Paksról és Bonyhádról titokban követeket s szószólókat küldött a lakosság Perczelhez, hogy könyörülne meg honfiai sorsán, küldene védelmükre segítséget, ígérvén, hogy mellette utólsó emberig fegyverre kelendnek, s készek mind egytől utólsó emberig elvérzeni, mint egy részről a szabadság ürügye alatt harcolók, más részről az ellenséges rablók zsarnokságát tovább is viselni. Perczelnek vérzett kebele ezen hírek hallomásán s örömmel nyújtott volna segéd karokat szülőföldet szenvedő polgártársai védelmére; de minthogy immár Jellachich is nyakára jött, s a Bácskaság népe, mely e hírek hallomása