Egressy Gábor törökországi naplója. 1849-1850 (Pest, 1851)
Magyarország és Erdély
MAGYARORSZÁG. 3 Nagy-Várad jul. 19.1849. Midőn M. Berénybe értünk, Petőfi Sándor épen kocsira akart ülni nejével és kis Zoltánjával. Hová hová Sándor ? kiáltom neki. Ő. Hohó! Gábor! nézd... ha öt percz múlva jösz, itthon nem találsz. Én. Hogy hogy ? Ő. Hát barátom, Damjanicsot akarjuk meglátogatni. Én, Aradra... most?.. hát nem Erdélybe ? Ő. Hisz már nem is álmodtam, hogy eljöjj... minthogy egész határozottsággal nem is ígérted. Én. Igen, de én azt gondoltam, hogy te változhatlanul megmaradsz akkori határzatod mellett, s így vagy itt, vagy Erdélyben bizonyosan megtalállak. Ö. (Kis Sándorhoz, ki mellettem ült a kocsin). Hát te hol jársz ? Kis Sándor. Futár vagyok, most Szegedről jövök, s megyek vissza Erdélybe. Csupán éretted tevek e kitérést az egyenes útról... Ö. Hol van az öreg ? Kis Sándor: Ki tudja azt! Mindenütt és sehol... Eddig talán Moldvát is megjárta. Ő. Ha nem jöttek be hát, reggelizzetek, különben is időznétek kell meddig a lovakat előhozzák. Bemegyünk. Én. És csakugyan letettél az erdélyi útról Sándor Hát aztán merre veszed utadat, ha majd szorítni találnak ? Ő. Hát Gábor... én azt gondolom, hogy akkor majd csak itt húzom meg magamat valahol. Én. E szerint hát már én sem megyek Erdélybe, mert hiszen mit csináljak én ott nélküled ?...