Nagy Izsó (szerk.): Aradi vésznapok. Margitfalvi Margitay Gábor 1848-49. honvédmérnökkari őrnagy emlékiratai (Budapest, 1890)
I. Fejezet
hatalom megirigyelvén, mit isteni és emberi törvények szerint is azeszélyes bölcseség, jogos igazság követelésére egy, népe boldogságát s ezzel saját érdekét szivén hordozó, hálás, jó fejedelem adott. A reactio hydrája legelőbb Arad tövében ütötte fel fejét, melylyel élet-halálharczot kellett vívnia mindvégig. A nemzeti kormány — az ellene eleinte titkon, majd nyilván szőtt ármányok között, a szentesített törvényekkel kezében — s sérthetlen jogainak szent érzetében, hatalmas intézkedéseket tett mindenütt. A nemzetőri intézmény e törvények alapján rögtön be lett hozva, mit roppant lelkesedéssel fogadott úgy Arad polgársága, mint általában az egész ország. A kétfejű szörnyállatok elrepültek; kaszárnyákban és hivatalokban mindenütt magyar czímer, magyar pecsét, magyar lobogó; a fekete-sárgát nemzeti szín váltotta fel. Folyt az átváltozás nagy műve minden ponton, s e lázas tevékenység folyamában Arad lett legelső forrpontja a hiteszegett kamarilla ármányai által jogtalanul megtámadott nemzeti ügyvédmozgalmainak, melyekben ezen, annyi ellenséges elemek közé ékelt derék város minden lakosa, kicsinytől nagyig, s benne valamennyi hivatal személyzete magasztos lelkesedéssel állott ki a síkra. Ott voltam én is — az aradi kir. építészeti hivatal egyik tagja — közöttük. Az aradi kir. építészeti hivatal igazgató-főnöke ez időben Ságody főmérnök volt, de ő fent a kebelben lévén elfoglalva, helyetteséül egy panszlavisztikus érzelmekkel szaturáltót nemzetiségű egyén volt leküldve, mint «substitutus», ki a bekövetkezett fordulattal sehogy sem tudván rokonszenvezni, mint afféle fanatikus Hurbán-imádó nemcsak a megrendelt magyar nemzeti szín, czimer