Nagy Izsó (szerk.): Aradi vésznapok. Margitfalvi Margitay Gábor 1848-49. honvédmérnökkari őrnagy emlékiratai (Budapest, 1890)
Előszó
Előszó. Az ember rendeltetése a tökéletesedés. E czél felé törekedésben küzd az emberiség az évezredek hosszú során, s miért van mégis, hogy e küzdelemben aránylag oly kevéssé halad a teljes földi boldogság felé? Az emberi önző indulat ennek az oka úgy az anyagi, mint a szellemi téren. Mily keveseknek adatott az a közlő indulat, mely fűti a jótékonyságot s a közjóra ható tetteket ! Nemde tehát csak gátjai az előhaladásnak, kik az anyagiság érzetében mindent maguknak szereznek; gátjai azok, kik a tudomány terén csak maguknak gyűjtenek. Mindkettő fösvény egyaránt. Pedig a tudomány nem olyan, mint a pénz! A tudomány mindnyájunké, s ki azt véka alá rejti, talán bűnösebb amazoknál. Ezen elvek által vezéreltettem akkor, midőn az 1889. év szept. hó 21. napján elhunyt margittalvi Margitay Gábor emlékiratait sajtó alá rendezni czélomul kitűztem, hogy ebből az utókor 1 +