Nagy Izsó (szerk.): Aradi vésznapok. Margitfalvi Margitay Gábor 1848-49. honvédmérnökkari őrnagy emlékiratai (Budapest, 1890)

Előszó

Előszó. Az ember rendeltetése a tökéletesedés. E czél felé törekedésben küzd az emberiség az évezredek hosszú során, s miért van mégis, hogy e küzdelemben aránylag oly kevéssé halad a teljes földi boldogság felé? Az emberi önző indulat ennek az oka úgy az anyagi, mint a szellemi téren. Mily keveseknek adatott az a közlő indu­lat, mely fűti a jótékonyságot s a közjóra ható tet­teket ! Nemde tehát csak gátjai az előhaladásnak, kik az anyagiság érzetében mindent maguknak szereznek; gátjai azok, kik a tudomány terén csak maguknak gyűjtenek. Mindkettő fösvény egyaránt. Pedig a tudo­mány nem olyan, mint a pénz! A tudomány mind­nyájunké, s ki azt véka alá rejti, talán bűnösebb amazoknál. Ezen elvek által vezéreltettem akkor, midőn az 1889. év szept. hó 21. napján elhunyt margit­­t­a­l­v­i M­a­r­g­i­t­a­y Gábor emlékiratait sajtó alá rendezni czélomul kitűztem, hogy ebből az utókor 1 +

Next