Nagy Izsó (szerk.): Aradi vésznapok. Margitfalvi Margitay Gábor 1848-49. honvédmérnökkari őrnagy emlékiratai (Budapest, 1890)

Előismertetésül

üresen maradt a tisztikari asztal, tudja isten, hol ma­radtak mindannyian ; mi szokott ebédünket végezve s beszélgetve ültünk terítékeink előtt, midőn betoppan a terembe egy daliás termetű, borotvált arczú, mar- tiális alak ünnepélyes polgári öltönyben, az egyik gomblyukban virággal, hófehér mellénynyel, nyakken­dővel és keztyűsen. Az arcz ismerős volt, de az öl­tözék nem. Többször láttuk őt a túlsó asztalnál. Mi­dőn a vendéglőshöz, mint látszott, sürgősen intézett rövid rendelkezés után kimenőben volt, felénk for­dulva kissé megállóit: «Urak!» —szól hozzánk erős, határozott hangon «én Damjanics kapitány va­gyok, úgy hiszem ismernek, mint e terem, ez asztal — ezzel a tiszti asztalra mutatott — többszöri ven­dégét. Én megnősülök, holnap d. e. 10 órakor lesz az esküvőm. Ezennel meghívom Önöket, mint e társ­asztal vendégeit, esküvőm ünnepélyére.» Ezzel velünk kezet fogott; majd a jelenvolt vendéglőshöz fordúlva, még egyszer, mint haliám, terítékekről tett rendelke­zését megújítva, s egy «Elvárom önöket!» emlékezte- tésül felénk, sietve eltávozott. A következő perczben kezdett megnépesülni a tiszti asztal, de mindannyian diszbe öltözve jelentek meg. Mi távozánk. Másnap a Damjanics kapitánynak bájos arájával, Csernovics Emíliával tartott nagyfényű esküvőnek mi is tanúi valánk a templomban, s bátran állíthatom, hogy gyönyörűbb pár, mint a hatalmas termetű, daliás vőlegény s hozzá méltó gyönyörű menyasszony, aligha lépett valaha azon templom ol­tára elé. Még egyszer láttuk a boldog vőlegényt, mintegy pár nappal az esküvő után, midőn simándi paradi-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék