Birányi Ákos: Pesti forradalom (Martius 15-19) (Pest, 1848)
Martius 15.
tassák-e vagy Hunyady László dalmű némelly kedveltebb szakait énekeljék a színészek ? a nép, marseillaise!—vel válaszolt. És ismét harsány éljenkiáltások özöne közt zendült meg a szabadságot lehelő franczia nemzeti nóta. Ezután Wolf és a kardalnokok Hunyady László dalműből énekeltek,mellynek e szavainál: „Meghalt a cselszövő“ többen Metternich nevét kiáltozák. Később Egressi Gábor egyszerű magyar köntösben kardosan Petőfi nemzeti dalát szavalá el ritka lelkesüléssel, s annak eskütartalmu szavait a nép itt is fölemelt újakkal s öröm és magasztos lelkesüléstől áthatott arcczal utána dörgő,morajló szózata hasonlítván a niagarai zuhatag kábító hullámzajához. Hasonlag magyarázhatlan tetszésrobaj követte később Füredy énekelte népdal: „Elszegődtem Tarnóczára bújtárnak“ — igen helyesen alkalmazott következő szavait: „Elég nekem tíz forint és szabadság, nem kell nekem szolgaság!“ Énekelték továbbá Kölcsey hymnuszát, Vörösmarty szózatát s miután még néhányan a színpadról és páholyokból röviden szónokoltak, Jókai Mór kinyilatkoztatására, miszerint Stancsics gyöngélkedő egészsége miatt nem jelenhetik meg, a közönség Rákóczy induló mellett riadó éljenekkel oszlott el. Ezalatt a működő választmány a rendfentartásról tanácskozott. Alig ült néhány perczig, midőn harsány éljenek Stancsics érkezését jelenték. A terem pillanat alatt megtelt emberekkel s ezek élén Stancsics jött és az asztal egyik szárnyvégéhez állva, lassú mintegy túlvilági hangon, fájdalom-mosolygó arcczal ezeket mondá: nem érdemlettem én azt szegény paraszt ember — hisz nekem igen csekély érdemem van, — mig ott a börtönben ültem, három gyermekem temették el; idősb fiam, nem tudván kimondani az S betűt, mindig Táncsicsnak hitt urak, erre figyelmeztetem önöket.... Sokan megütközve néztek egymásra, megháborodottnak hitték elméjében — de ő nem volt megháborodva — már valósággal így írja magát. Nyáry alispán figyelmeztető a közönséget, mikép a kiszabadultnak szüksége van nyugalomra, azért kisérjék őt családi körébe, szabadságot addig is élvezendőt, míg a