Meszlényi Antal: A magyar katholikus egyház és az állam 1848/49-ben (Budapest, 1928)
1. Bevezetés. Az Egyház a XIX. sz. forradalmaiban
8 DR. MESZLÉNYI ANTAL Erre az évre esik a nápolyi karbonárik forradalma is, amely I. Ferdinand (1815—1830) önkényessége s az erős osztrák befolyás következtében tört ki. Az eredmény itt is a spanyol alkotmány diadala lett. A következő évben (1821) Piemont mozdult meg, azonban I. Viktor Emánuel (1814—1821) annyira gyűlölte a junta forradalmi újításait, hogy inkább lemondott, semhogy azokat jóváhagyja, öccséé a szomorú dicsőség, hogy a spanyol alkotmány szerint rendezkedhetett be. Az 1820-as év forradalmi történetét a görögök szabadságharcafejezi be. A mozgalom élére Ypsilanti herceg állott, hogy megmentse nemzetét és vallását a török szolgaság alól. Vállalata nem vezetett eredményre, épen fajtestvéreinek teljes részvétlensége miatt. «Szent seregét» szétverték, őt pedig Metternich Munkács várába csukatta. Ez a szigeti görögség önérzetét is mélyen sértette s most már ő is segítségére jött a szárazföldieknek. Azonban egyesült erejük is kudarcot vallott. S tettükért szörnyen meglakoltak. Konstantinápolyban ősz pátriárkájukat, Gergelyt 1821 húsvétvasárnapján a főoltártól elráncigálták és három érsekkel s nyolc püspökkel a templom főbejáratára felakasztották. E szörnyű cselekedetet valóságos keresztény mészárlás követte. A janicsárok a köznéppel vetekedtek a vérontásban, a templomok megszentségtelenítésében és kirablásában. A szultán parancsára sok gazdag fanariótát is kivégeztek s javaikat lefoglalták. Ez az embertelenség nemcsak a fővárosban dühöngött, hanem a vidéken is : Drinápolyban, Thessalonikában, Szmirnában, a kisázsiai partokon, Kréta és Ciprus szigetén is. A vérbosszú azonban csak olaj volt a tűzre. Nem vette el a keresztények harci kedvét, ellenkezőleg, még jobban felajozta. Megritkított soraikat biztatta az északiak . Holzwarth F. J. : Világtörténet IX. k. 397. 1.