Ferenczi Zoltán (szerk.): Báró Wesselényi Miklós kiadatlan levelei Kossuth Lajoshoz (Budapest, 1903)
Kossuth fiusobnal, Freywaldau, 1842. jun. 11. Kedves Barátom! Majd minden hírlap olvasásakor szeret mim veled egy s más tárgy iránti részvétemet, örömömet s némely események iránti boszankodásoiat közleni s téged sok holmiról kérdezni. Tudakoló vagy figyelmeztető észrevételim már sokszor halomra gyűltek, de nem tehetési tespedésem hínárjába rekedtek, s végre az idő folyama megint elmosta. Majd ha együtt lehetünk de lesz-e ez és mikor, Isten tudja kibeszéljük, kiörüljük, kipanaszoljuk magunkat a sok váratlan s fontos jelenetek, sok reményt s örömöt nyújtó, vagy szomoritó s rémitő körülmények iránt. A teendők helyes sorozatának szükséges és fontos voltát én is vallom; nem oly szőrszálhasogatókig s oskolai pedánssággal s rebbenezességgel, mint némelyek, hanem — úgy lévén meggyőződve, miszerint semmi sincs a teendők során kivül, mit hazafi s polgári kötelesség elmulasztani tilt s tenni parancsol és hogy semmi sincs a teendők sorában, mi szellemet ront, elvnek árt, haladást gátol, vagy nyaktörő rohanást vagy megoszlást és igy gyengülést okoz. És éppen ezért hiszem, miként nemcsak egy, hanem több tárgyak vannak együtt és egyszerre e teendők sorában, hlyek közé számítom én azt, ami különben sok egyebeknél kevésbbé fontos, de mégis szükséges - f. i. külföld előtt s külföldi lapokban hazánkat s főként annak alkotmányi helyzetét s jelen polgári életét ismertetni, kivergődni már valaha a terra, incognitak sorából s lerontani s kiigazítani azon sok félszeg és balvéleményeket, melyek felőlünk tudatlanság, elleneink gonoszsága s önhanyagságunk által világszerte megrögzöttek. Valamint egyénre nézve, míg mint gyermek nevelő-szobában vagy intézetben él, sem ezé), sem főgond tárgya, hogy a világ általismertessék s igazánismertessék, ellenben mihelyt azon világban vagy társaságban, mint annak tagja rendeltetési helyét foglalja el, főfontosságuvá válik s helye betöltése s czéljának megfelelése feltételévé lesz az, hogy ismertessék, valóban s méltatva ismertessék: úgy nemzetnél is, mig mint kiskorúnak szűk körében csak önléte kivívása feladata, addig lehet mellékes gondja, ismerik-e s mit tartanak róla külföldön; de midőn van már értelmi és anyagilag annyira kifejtve s bir már annyi sulylyal, hogy a nemzetek világában s társaságában mint annak tagja föllépjen, akkor más nemzetekkel magátismertetni s nem tűrni el felőle s kisebbségére terjedett vagy terjesztett hibás véleményeket. ") Czélzás Széchenyi 4 kelet népe művére.