Madarász József: Emlékirataim 1831-1881 (Budapest, 1883)
Hogy az olvasó közönség a b. Kemény és Kovács Lajos helytelen állításainak egyenkénti cáfolatát nem kapja e műben, annak oka az, mert én a tényeket az azon időbeli tudomás és meggyőződésem szerint irtam le, olyasokról, amiket ők írtak, tehát nem is álmodhattam. Nem Kemény Zsigmond részéről, aki 1848 és 1849 is nyilatkozatokat szerkesztett, szerkesztésükben részt vett a hozott határozatok szellemében. És sem Kemény K., sem Kovács Lajos részéről azért sem, mert 1849 ápril 14-ike után, oly magas állású hivatalnokai voltak a demokrata'köztársasági kormánynak. Szándékom ezekkel majd önállóan foglalkozni. Addig is már e műből is meggyőződhetik a közönség arról, hogy itt a tények a történeti hűség szerint lévén előadva, ők állításaikat a tények elferdítésére alapították. Munkámat tehát két indokból ki kellett adnom. 1- ször azért, hogy a százados nemzeti közérzület megmételyezésére szánt ily művek meg ne mérgezhessék a közvéleményt; legalább ne anélkül, hogy az ezek irányával ellenkező, tiszta magyar függetlenségi irány hívét is meghallhassa, s a közönség a kettőt megbírálva határozhassa el magát. Mor azért, amit velem most politikailag ellenvéleményű, de észtehetségénél és tapasztalatainál fogva tisztelt férfiú megfontolásomul fölvetett, hogy «nem korai-e még a köztéren szereplők nagyobb részének életben létében emlékiratodnak kiadása?» És reám nézve ez is főindok, mint ezt az illetőnek is kifejeztem. » «Emlékirataimat akkor kell kiadnom, a midőn még a közszereplők közül sokan élnek, mert át meg átnézve csak az 1848 és 1849-iki eredményeket, máris sajnosan érzem a tényt, hogy például életem egyik igen fontos, hazám viszonyainak másként fejlődhetésére nézve talán legfontosabb értekezletünkön, az ott jelen voltak közül már elhaltak többen.----------------Holott ha élne p. o. Kállay Ödön, mert ő is jelen volt, s azóta míg élt, többször elő is hoztuk azt benső baráti körben, tanusítná.» ---------------------------— —----------Itt van tehát a könyv! Hosszú évek munkája. Részemről nem kérek egyebet mint azt, hogy az olvasó közönség csak század résznyi oly jó indulattal fogadja azt, mint a mily hazafias hűséggel nyújtom én; s hogy azon szeretetet, a mit én hazám iránt érzek, azon törekvést, melylyel én nemzetem függetlenségét kivívni kívánom, ojtsa be mélyen, kiirthatatlanul kebelébe minden magyarnak. Menj könyv! Teljesítsd ebbeli köteleségedet. Pestmegye, Héviz-Györkön, 1883. szept. 13. Madarász József.