Beöthy Leo: Nemzetlét. Tanulmány a társadalmi tudományok köréből, Magyarország jelen helyzetének megvilágositására és orvoslására (Budapest, 1876)
I. Elfogyott és fogyó népekről. - A letünésnek és sülyedésnek okai
I. Elfogyott és fogyó népekről. A letűnésnek és sülyedésnek okai. Ha a népek történetét, melyet a szokás világtörténetnek nevezett el, nem részleteiben, de általános jellegében vizsgáljuk, mint a legszembetűnőbb vonások egyikét kell fölismernünk, hogy a szereplők, az előtérben állók, melyek figyelmünket lekötve tartják, időről-időre mások által váltatnak fel; ezek viszonylagos vagy teljes homályból bontakoznak ki, hosszabb vagy rövidebbb korszakon át betöltik cselekedeteikkel a tért; azután visszasülyednek a homályba vagy nyom nélkül elvesznek, nem hagyva hátra egyebet mint emlékezetüket és — ha ilyeneket alkottak — írott s épített műveiket. Nemzetek és egész nemzetcsaládok vagy emberfajok terjeszkednek és sorvadnak, bujáznak és csenevésznek el az idők folytával. Úgy látszik, mintha a kiemelkedés ténye mellőzhetlenül vonná maga után a teljes elmerülését, noha nagy azon nemzetek és fajok száma is, melyek elenyésznek anélkül, hogy valaha nagyobb jelentőségre vergődtek volna ; de ez kevésbé látszik csodálatosnak ; az elgyengülés attól lep meg, kinek ereje bebizonyult. És ezen meglepő ténynek, mely annyiszor ismétlődik, egy kielégítő magyarázatára nézetem szerint eddig nem volt képes a történetírás. Konkrét eseteket konkrét körülményekkel magyarázva meg, mindig tényekkel számolt, ott hol a szabályszerűség jellemével és különböző körülmények közt megújuló processus jogosít reá, hogy azok egy állandó törvényben kerestessék. Hol azon túl ment, csak phrasisokat talált, melyek többnyire elvénülést, aggkort tulajdonítanak a népeknek1) és emberfa ') Dicséretes objektivitással tárgyalja e kérdést Mosche : »Grundlagen der Nationalökonomie 24. §.1*