Julius (Csillag Gyula): Az 1869/72-iki országgyülés. Történeti visszapillantások (Pest, 1872)
I. Általános észrevételek
mint az 1848. III. t. cikknek végrehajtási záradéka. Az 1848-iki törvényhozás minden alkotása arról tanúskodik, hogy megelégedett az elv kimondásával, és nem tartotta hivatásának gondoskodni annak átviteléről az életbe és biztositásáról szerves intézmények által. A közös érdekű viszonyokat Ausztriával nyíltan elismerte, de hallgatott elintézésük módjáról. A kormány felelősség rendszerét behozta, de jövőre halasztotta a ministeriális helyhatósági közigazgatás összeegyeztetésének problémáját. „Alladalmi tanács“-ot rendelt az ország közügyeinek megvitatására, de elrendeztetését ugyancsak a jövő országgyűlés feladatává téve, Erdély egyesülését kimondó, de csak elvileg, a végső rendelkezést szintén a jövőnek tartva fönn. A közös teherviselést is kimondotta, de az adózási kulcs megállapítását ideiglenesen a ministériumra bízta. Az úrbért és az úrbéri tartozásokat eltörlötteknek jelenté ki, de a földesuraknak a „nemzeti becsület védpajzsa alá helyezett“ kármentesítését szintén a következő országgyűlésre napolá. Az ősiség eltörlését elvileg kimondá, de meghatározatlanul hagyó azon vezérelveket, melyek alapján a jövendő ismeretlen magyar magánjog épülete kiépítendő lesz. A sajtóvétségek elbírálására esküdtszékeket rendelt, de alakításuk meghatározásába maga nem bocsátkozott, hanem azt a ministériumra bízta. A tanszabadság elvét kifejezte, de ezen elvnek alkalmazását az egyetemen szintén a kormány gondjává téve. A vallás felekezetek között teljes egyenlőséget s viszonosságot állapított meg — a papíron, hagyva a részletes kivitelt a közelebbi törvényhozásra. A szabad királyi városokról, és a szabadalma