Farkas Lajos: Egy nemzeti küzdelem története (Budapest, 1896)
Tájékoztató
több hasznot várhatna a merev ellentétekből, mint a concilians, kibékítő eljárástól, hanem a nagy nemzeti érdek, mely e kérdéssel össze van nőve, s mindenek felett a szigorú, objektív igazság, mely előbb vagy utóbb teljes diadalt biztosít e nemes eszközökkel, komoly meggyőződéssel, szent lelkesedéssel folytatott küzdelemnek. S midőn most, hosszas, szándékos hallgatás után a Farkas Lajos által az ő megható közvetlenségével leirt munkát, mint hazai történetünknek egyik igen becses adalékát, lesz szerencsém végre sajtó alól úgy, ahogy ő maga írta meg, kikerülten bemutatni a tek. Akadémiának, s ezen legfőbb fórum útján a magyar igazságkereső köztudatnak: engedje meg a tek. Akadémia, hogy az egész kérdés objektív méltatására fordítsam a rendelkezésemre álló rövid néhány perczet. * * * Több mint másfél millióra megy hazánkban a görög szertartású katholikusok száma, akik részint az esztergomi érsekség alá helyezett munkácsi és eperjesi, részben a zágrábi érsekség alá helyezett körösi egyházmegyéhez tartoznak, részben pedig a balázsfalvi főegyházmegye hívei, akik viszont a lugosi, nagyváradi és szamosújvári püspökök fennhatósága alatt állanak. Ez egyszerű nomenklatúra elegendő magyarázatul szolgál arra, hogy a népszámlálások alkalmával ezen egyházmegyék hívei nem túlságos előszeretettel vallották anyanyelvökül a magyart, annál inkább, mert liturgikus nyelvek szerint a közönséges életben oroszok és oláhoknak hivatnak, s annál jogosabban, mert a románok részére — mint később visszatérek reá, — határozottan, mint ilyenek részére engedélyezett az 1853 évben az érsekség, sőt e minőségek már az Irnio alkalmával is előtérbe helyez i.