Máriássy Béla: A szabadelvüség multja, jelene és jövője (Győr, 1896)

I. A szabadelvűség kezdete és alapja

önkormányzat képezték. A szabadság napja fényesen ragyogott egész Istvánig és a pártoskodás, az erőszak felhőit a vezéri korszak nem ismerte. István vezér azonban nem elégedvén meg a mérsékelt hatalommal kényuralmi királyságot alkotott, az országgyűlést eltörülte a nemességet, catholicus hierarchiát alkotott, a nemzet nagy részét szolgává tette, az ország területét királyi tulajdonnak nyilatkoztatta, nagy részét magának tar­totta meg, a többit a főpapság és nemesek közt felosz­totta. Magyarországba tehát a király és a főpapság ural­kodott, a királyi kényuralmat kétségkívül bizonyítja az, hogy életét egy Árpádházi herczeg sem látván biztosítva; mind idegen országba menekült. A papi hatalmat meg­világítják István törvényei: papok ellen világiak tanúsko­dása érvénytelen, a­ki a templomba meg nem jelenik haja lenyh­alik, és megkorbácsoltatik. István halála és Péter leveretése után, a királyok a törvények, kiváltságok és országgyűlések megtartását megígérték ugyan, de annyira még nem tartották, hogy az ellenkezőt tolvajnak nyilvánították és István törvé­nye alapján felakasztották II. Istvánt Kiev ostrománál elhagyták, István hazatérve, őket elfogatta és alfeleikbe égő szurkot csepegtetett. A kegyetlenkedésbe előljárt a főpapság II. Endre alatt. Honorius pápa levele szerint­ Péter zágrábi püspök gyilkolt és gyújtogatott, a váczi püspök papjait birtokaitól megfosztotta, megsebesítette, a kínzottak sebeikbe meghaltak. A nemesség megunva a jogtalanságokat II. Endre ellen feltámadt, a papság a nemességhez csatlakozott. A király megijedt , és kiadta az aranybullának nevezett szabadságlevelet 1222-be.

Next