Máriássy Béla: A szabadelvüség multja, jelene és jövője (Győr, 1896)
I. A szabadelvűség kezdete és alapja
önkormányzat képezték. A szabadság napja fényesen ragyogott egész Istvánig és a pártoskodás, az erőszak felhőit a vezéri korszak nem ismerte. István vezér azonban nem elégedvén meg a mérsékelt hatalommal kényuralmi királyságot alkotott, az országgyűlést eltörülte a nemességet, catholicus hierarchiát alkotott, a nemzet nagy részét szolgává tette, az ország területét királyi tulajdonnak nyilatkoztatta, nagy részét magának tartotta meg, a többit a főpapság és nemesek közt felosztotta. Magyarországba tehát a király és a főpapság uralkodott, a királyi kényuralmat kétségkívül bizonyítja az, hogy életét egy Árpádházi herczeg sem látván biztosítva; mind idegen országba menekült. A papi hatalmat megvilágítják István törvényei: papok ellen világiak tanúskodása érvénytelen, aki a templomba meg nem jelenik haja lenyhalik, és megkorbácsoltatik. István halála és Péter leveretése után, a királyok a törvények, kiváltságok és országgyűlések megtartását megígérték ugyan, de annyira még nem tartották, hogy az ellenkezőt tolvajnak nyilvánították és István törvénye alapján felakasztották II. Istvánt Kiev ostrománál elhagyták, István hazatérve, őket elfogatta és alfeleikbe égő szurkot csepegtetett. A kegyetlenkedésbe előljárt a főpapság II. Endre alatt. Honorius pápa levele szerint Péter zágrábi püspök gyilkolt és gyújtogatott, a váczi püspök papjait birtokaitól megfosztotta, megsebesítette, a kínzottak sebeikbe meghaltak. A nemesség megunva a jogtalanságokat II. Endre ellen feltámadt, a papság a nemességhez csatlakozott. A király megijedt , és kiadta az aranybullának nevezett szabadságlevelet 1222-be.