Keményfy K. Dániel: A modern keresztény politika érvényesülésének akadályai (Budapest, 1905)
I. A liberalizmus 38 éves kormányzása s eredményei
17 szinte kudarcot vall az egész vonalon. Nem érvényesül a határozott nemzeti politika. Nem kaphatja meg a nemzet azt, amit az 1867: XII. törvénycikk értelmében meg kellene kapnia. Feltámadt az a régi, szinte hagyományos rossz szellem, mely éket vet Magyarország alkotmányos fejlődése elé abban a pillanatban, amikor a megvalósításra az idő és alkalom elérkezik. Ez a szellem a Lajtántúlról lebeg felettünk s a háromszáz esztendős történet hagyományaival szivében, útját állja a nemzeti jogok érvényesülésének. Egy ideig enged bennünket ez a szellem fejlődni, megengedi élnünk az ifjúkort; mikor aztán kreszcendó, a férfikor erőivel vállainkon, államiságunk teljes biztosítékait kívánjuk, akkor megelégeli legénykedésünket, dekreszcendót fuvat és azt mondja a magyarnak: «Jó éjszakát, kurucok!» Az uralkodóház közössége tekinthető az Ausztriával való viszonyunk tengelyének. Ennek a viszonynak különböző árnyalatai töltötték be közjogi, nyelvi és területi küzdelmünk háromszázados történetét. Egyszer a fegyveres mérkőzés, másszor a passzív ellenállás, majd a nemzeti élet ébredése, sőt időnkint felpezsdülése által válik ezen küzdelem feltűnővé. A nemzeti élet felpezsdülését a nemzetnek az alkotmány sáncaiba való bevonulása képezte és ez a mozgalom, mint tudjuk, az 1848-iki törvények meghozatalával nem ért véget. A kibontakozást az 1867-iki kiegyezés elősegítette, de mint a jelenleg folyó válsága bizonyítja, meg nem oldotta. A nemzeti erő fokozatos emelkedése rákényszeríti az uralkodót arra, hogy «bizalmával az ősi erényben», ezt az emelkedést jóindulattal vegye, sőt alkalomadtán elő is segítse. De azért az ellentétek nem enyésznek el. Nem a nemzet és az uralkodó, hanem a magyar állam és Ausztria között. Mindkét államfél ellentétes elvek képviselője, mindkettőt mélyreható politikai, közgazdasági és társadalmi ellentétek választják el egymástól. Ausztria a centralizációnak, a központosításnak, Magyarország a messzemenő önkormányzatnak hive; Ausztria iparűző, Magyarország nyerstermelő; Ausztria pénzügyi összeköttetései révén ki akarta Magyarországot közgazdaságilag zsákmányolni, Magyarország nem engedte magát s ellenállott. A politikusok palliativ eszközökkel igyekeztek az ellentéteket áthidalni, de amint két kard egy hüvelyben el nem fér, úgy ez a közvetítés, csillapítás is csak időről-időre tudott összeférni. Az ellentétek hát-