Jókai Etelke: Emlékek - B. Vay Miklósné, Adelsheim Johanna báróné leveleiből (Budapest, 1888)

Előszó

Fent említett kedves barátunkat annyira elragadta az egész műből kisugárzó magas szellem, hogy írónőjüket a hordeányi, hitvesi és anyai kötelességek felfogásának és betöltésének valódi mintaképéül tekintve, szerette volna ifjú nejével is megismertetni a nagybecsű köny­vet; azonban mivel annak idejében az emlék­iratokat (Bene Ferencz által rendezve,­) csak oly csekély számmal nyomatta ki el­hunyt írónősök családja, hogy csupán a csa­ládtagok és közeli ismerősök kaphattak belőle egy-egy emlékpéldányt, nem szerezhetvén azt meg másként, magához a zsinat szeretve tisztelt elnökéhez fordult kérelmével s általa csakugyan részesült is abban a kegyben, hogy ki­ Vay Mathildnak könyvtárából megkap­hatta a neje számára óhajtott olvasmányt. így jutott e sorok írója is ahoz a szeren­cséhez, hogy elolvashassa e nagybecsű emlé­keket s megismerve azokat, élénken óhajtotta, bár ismerhetnék minél szélesebb körben, min­­den rendű és rangú nő társai, azokat az esz­méket és alapelveket, melyek oly magasz­tossá teszik a hivatását megértő nő és hon­leány életét, örömben, búban, küzdelemben és

Next