Balogh Pál: A magyar faj uralma (Budapest1903)
E magyar faj uralma Mikor a magyar nemzet a millennium határjeléhez megérkezett, üdvözlő és bíráló hangok köszöntötték világszerte. A bírálatok érdekesen szóltak, egyik-másik elég szigorúan ítélt. E véleménysorban a legszélsőbb felfogás csodálkozni látszott azon, hogy Magyarország sokajkú népességgel ezer éven át nemzeti állam maradt. A népesség állandó poliglott jellegét úgy értelmezte, hogy a magyar fajban nem nagy a beolvasztó erő, a többi népfajok sem eléggé hozzáolvadók, a magyar etnikai életből tehát éppen az hiányzik, ami Európa legtöbb államában életfeltétel. Magyarország azonban mégis megélt; nemzeti jellegét sok fajelemből álló népessége dacára megtartotta s a világrész legrégibb államai sorában ma övé az első helyek egyike. Mindezekre a bíráló nem talált magyarázatot, rajtuk csak csodálkozni tudott. Mi nem csodálni, hanem vizsgálni kívánjuk e tényeket. Megkeressük okát, amiért Magyarország — sokajkú népességgel — nemzeti állam tudottmaradni mindenha: úgy a törzsszerkezet, mint a rendiség s a népképviseleti rendszer idejében. Megnézzük e végből a kettős kérdést közelről: