Kőrösy József: A Felvidék eltótosodása - Nemzetiségi tanulmányok (Budapest, 1898)
Bars megye
BARS MEGYE. Valamint Nyitrában, úgy Barsban is, a megye déli részeiben található tót szigetek, részben a törökök és csehek járása alatt beállt pusztulásnak, részben a magyar reformátusok kiűzésének a következményei. Akár csatában és rabszolgaság igájában, akár vallásos türelmetlenség üldözéseiben pusztult a magyar, mindkét esetben a tót telepedett a megürült helybe. A magyar reformátusok kiűzése oly nagymérvű volt, hogy a múlt század hetvenes ! Ezen fejezetben azon kedvező helyzetben vagyok, hogy részben (t. i. a verebélyi járásban az 1850-diki nemzetiségi összeírást, a múlt századból pedig az 1779-diki egyházi visitatiónak az egész megyére vonatkozó nemzetiségi feljegyzéseit fölhasználhattam. Mindkét tekintetben Dr. Ruffy Pál alispán úrnak vagyok legnagyobb hálára lekötelezve, a kinek nemcsak a verebélyi járás 1850-diki népszámlálási eredményét köszönöm, hanem kinek érdeklődése annyira ment, hogy az 1779-diki visitatióból a nemzetiségi állapotra vonatkozó jegyzőkönyvi pontokat a megye minden egyes községéről számomra kiíratta. Ahol tehát más forrás nincsen említve, ott az adatokat az ő hathatós közreműködésének köszönöm. « Dr. Barsi József a Barsmegyei Hírlap 1886-iki évfolyamában megjelent közleménye következő szomorú adatokat emleget Barsmegye múltjából: «Giskra hadai pusztítása idejében mulatott fel Bars város. Maróthfalva népségét a cseh rablók vitték rabszolgaságba. A magyar falvak és helységek első tömegesebb feldúlása, a férfiak kardra hányása, a nők és ifjak elhurczolása, 1530-ban történt s gyászos emlékét, mint Mehemed futását emlegeti a magyarság. E csapásról mondja Istvánffy Miklós: Mehemed átmenvén seregével Esztergom táján, azon vidéket, mely Ghymes, Léva és Szt. Benedek közt fekszik, kifosztotta, elhamvasztotta, Verebélyt, Csifitart, Maróthot felgyújtotta, minden lakosaikat elhurczolván. Az 1539-ik évet Ibrahim futása tette gyászossá. A törökök Érsekújvár és Léva tájékát kirabolták, népségét elhurczolták s Csiffár Istvánffy szerint ismét elhamvadt. — 1573-ban a törökök elpusztították Maróthot, Zsikavát és Lédeczet. — Csak a verebélyi járásban, hol 1657-ben írattak össze a deserták, vagyis az elpusztult telkek, az eredmény a következő: Berlegen, 9, Besenyő 7, Setétkút 4, Tököl 23, Szenese 10, Nagyloth 8, Füss 14, Aba 13, Csillár 34, Baracska 5, Cseke 4, Fakó Vezekény 5, Arella (ma puszta) 13, Hull 13, összesen 162. Teljesen elpusztult helységek:ar mely faluk puszták: Verebély városa puszta, nihil (azaz nincs benne semmi lakos); Melleg puszta, nihil; Nagy-Mánya puszta, nihil.» — Az 1677 évi összeírásban mint deserták vannak feljegyezve Nagy és Kis Győröd, Gyékényes, Kerekudvard, Mindszent, Kis-Tőre, Tolmács, Ó-Bars, Nagy-Szelezsény, Mikófalva, Nagy-Herestyén, Kis-Valkócz, Szt.-Márton, Sztranya, Kisfalud, Arma, Szenese, Rendve, Nagy- Mánya, Tajna, Nagy- és Kis-Sári és Lüle. Ezek benépesíttettek ugyan, hanem a tót vidékekről leszállított néppel. Mivel a magyar falvak protestánsok voltak, az érsekség és a római egyház kebelébe visszatért urak helységeiket tót néppel telepítették be. E történelmi tény magyarázza meg azt a nyelvészeti talányt, hogy tiszta magyar vidéken tót helységekre s tótok által ellepett tájon tiszta magyar helységekre találunk. — Látni való, hogy ezek a pusztítások majd mind a magyarlakta vidéket sújtották.» A török hódoltság sanyarusága iránt v. ö. Szerémi nyomán a Bizonyítékokban közölt adatokat.