Rudnay Józsefné Veres Szilárda: Emlékeim 1847-1917 (Budapest, 1922)
II. Rész. 1881-1917. - I. Fejezet. Későbbi korom. 1881-1895.
magukkal fehérneműt is a felségeknek. Az utazás nagyon veszélyes volt, de öt nap múlva mégis szerencsésen megérkeztek Londonba. Viktória királyné gondos polgári háziasszony módjára, fehér köténnyel járta be vendégei szobáit, utána nézve, rend van-e mindenütt, nyitogatta a fiókokat, sajátkezűig papírokat terítgetett beléjük, mutatva a fehérneműnek szánt helyet, ami azonban nem volt, mert holmis okból alig menthettek meg valamit. Clementine hercegasszony megtiltotta udvarának, hogy ajándékot fogadjon el Viktóriától, így Stockingerné kénytelen volt 18 napig viselni egy és ugyanazon fehérneműt, melyet éjjel maga mosott ki és szárított szobájában. A király térdén stoppolta meg a szétrepedt nadrágot. Említésre méltó még, hogy londoni tartózkodása alatt egyszer a kis hercegekkel a Themse partján sétálgatva Pulszky Ferenccel találkozott, ki, mivel Stockingerné már hazajönni szándékozott, fontos levelet bízott rá. Hajfonatába rejtve hozta haza. 1848 őszén már Szécsényben a szülői házban találjuk őt s minthogy akkor már Magyarországon is folyt a szabadságharc, Stockingerné biztonságba akarva helyezni azon 10.000 db. körmöci aranyat, melyet végkielégítésképpen kapott a királyi családtól, a padláson a kémény mellett ásta el. Mikor már Európaszerte csillapultak a forrongások és megszűnt a nagy nyugtalanság, Lajos Fülöp fiai, Fülöp és Guszti hercegek ellátogattak Szent Antalról a Kóburgok Selmec melletti kastélyából (melyről azt mondják, hogy 365 ablaka és 12 kapuja van) Szécsénybe, volt nevelőnőjükhöz. (Ferdinánd mostani bolgár király vagy nagyon pici gyermek volt még, vagy talán még nem is élt.) Az udvaron a számukra hozatott homokban nagy kedvteléssel játszottak fakanalakkal és faedénykékkel. Egy béresné megjegyezte, hogy milyen kár, hogy a hercegeknek olyan nagyon rövidre szabták a nadrágjukat. Stockingernét is meghívták Szent-Antalra és még azután több ideig minden ősszel saját főzte birsalma sajtot vitt a királyi családnak, melyet Clementine hercegasszony maga szeletelgetett fel és osztott szét az asztalnál vendégei és gyermekei között. Jól emlékezem, midőn egy ízben Stockingernét voltam meglátogatni abban a Váci utcai Kappel-féle házban, hol Vörösmarty Mihály halt meg, ottlétünk alatt jelentették Kóburg Fülöp herceg látogatását, ő ekkor már nős volt. Mutatja ez is, mennyire szerették és becsülték őt a Kóburg-családban s ezen hála teljes megbecsülés szép világításba helyezi előttünk a hercegi családot is. Ezek volnának azok, miket az emlékezet megőrzött a Stockingerné nagyon érdekes és viszontagságos élményeiről és az ő hazafias működéséről s az ezzel kapcsolatos dolgokról. Rokonom, gróf Vay László a 60-as években Alcsuthon, mint a magyarok által szinte imádott József főherceg főudvarmestere, még inkább igyekezett fokozni a főhercegnek nemzetünk iránti szeretetét, kieszelt mindenféle magyaros zamata szórakoztatást, hogy így a magyar néppel való összeolvadását elérje, különösen mikor József főherceg nővére, Henriette belga királyné időzött Alcsúthon. De bezzeg bemondták ezeket Bécsben, hol ezek a dolgok nagy visszatetszést keltettek s azonnal mindennek más fordulatot adtak. Különben is túlzásba vitte a népszerűsítést, miáltal sok bajnak előidézője is lett. Báró Podmaniczky Frigyestől, a Nemzeti Színház akkori intendánsától levelet kaptam, hogy Paulay Ede Madách „Ember tragédiájáét átdolgozta színpadra, azt nagy sikerrel elő is adták a Nemzeti Színházban; fölkért, tudnám meg Madách Imre fiától, hová küldje meg neki a szintehozás után járó tantémet? Rögtön írtam Madách Aladárnak s tőle azt kaptam válaszul, hogy ezen jogáról egyszers mindenkorra lemond — ha jól emlékezem — a Nemzeti Színház nyugdíjalapja javára. Arany Jánosról hallottam, hogy a három Csikyről igen jó éles rímeket csinált :