Apponyi Albert: Emlékirataim 1. - Ötven év (Budapest, 1922)
ELŐSZÓ A következő lapokon sem önéletrajzot, -'-'sem vallomásokat nem kívánok írni; naplónak sem nevezhetem e feljegyzéseimet, mert azok nem keletkeztek az eseményekkel egyidejűleg, napnap után, hanem a politikától való visszavonulásom után*) egy munkálatban hatnak le. Ennek megvan az a hátránya, hogy a részletek elevensége elhalványul, de viszont az az előnye, hogy ■az egyes eseményeket tiszta történelmi távlatból nézem, amelyben valódi fontosságuk és nem a pillanatnyi behatások túlhajtásai szerint érvényesülnek. Az elmondanánk történelmi hűségéről mégis kezeskedem, mert beszédeim áttekintése élénken visszaidézi emlékezetembe az eseményeket és a helyzeteket, amelyekhez fűződtek ; amire világosan nem emlékszem, azt nem is adom elő mint tényt. Tulajdonképeni célom az, hogy adatokat szolgáltassak e nevezetes korszak történelmének bölcseletéhez és ezzel hasznos útmutatásokat a jövőre. E cél előtt háttérbe szorulnak az önéletrajzi szempontok, bár nem tagadom, arra is törekszem, hogy saját közéleti tevékenységem emlékét, a hibák palástolása nélkül, sőt azok főbbjeinek kidomborításával, abba a világításba helyeztem, amelyet megérdemel és amely feljogosít arra a reményre, hogy tisztességes nevet hagyok az utókorra. A) tait gondoltam, mikor e sorokat 1918. év végén irtam.